Rendhagyó történelemórán vett részt a 9. f

A Cella Septichoraban jártak
Bereginé Szőts Annamária
2024. február 22.

Történelemóra keretében elmentünk a Cella Septichoraba, ahol megnéztük az ókeresztény temetkezési helyeket, amelyek már a római kor óta Pécs belvárosa alatt nyugszanak. Pécs akkoriban egy római provincia része volt, Sophiane néven.

Nagyon érdekes volt bepillantást nyerni abba, hogyan temették el halottaikat az előttünk lezajló korok emberei, hogyan rótták le tiszteletüket és hogyan emlékeztek meg szeretteikről. Háromféle sírt láthattunk: a tégla sírt, a szarkofágot, és a sírkamrát. A kétszintes sírkamrát a jómódban élő családok engedhették meg maguknak. Ezek alsó szintje maga volt a sírkamra, ahova az elhunyt kerülhetett, a felső szintre egy kegyhely, kápolna épült, ahova a család elmehetett megemlékezni szerettükről.
A középosztálybeli polgárok szarkofágokba temetkeztek. Ezek hatalmas, faragott kőtömbök voltak, amelyek temetetlenül álltak, és cifra díszítést festettek rájuk, a különböző színes mintázatok között megemlítve az elhunyt kedvenc használati tárgyait. Az alsóbb osztáyokba tartozók téglasírokba temetkeztek. 

Számomra a program legérdekesebb része az volt, hogy a saját szemünkkel, testközelből tapasztalhattuk közel kétezer év távlatát, és bepillantást nyerhettünk elődeink mindennapos életébe, az utókorra fennmaradt mindennapos használati tárgyaikra, ékszereikre, viseletükre. Érdekes és egyben hihetetlen is felfogni, hogy Pécs alatt egy hatalmas alagútrendszer terül el, tele sírkamrákkal és hosszú folyosókkal, amik egymásba torkollva, majd újra elágazva futnak tovább. Tetszett a nézelődést követő Activity is a római korral kapcsolatban, bár kicsit rövidnek tűnt, nagyon élveztem.
Az idegenvezetés során láthattunk egy csontvázat, egy akkor élő 30 év körüli nőről, akinek a nemét a medencecsont szélességéből lehet megállapítani, a kormeghatározás pedig a koponya és egyéb csontokból lehetséges. Voltak ókeresztény és pogány sírok egyaránt, előbbieket onna lehet felismerni, hogy a sírokon krisztogram volt (Krisztus monogramja a görög nevének kezdőbetűivel, amely később a legfőbb vallásos jelképpé vált a kereszténység kezdeti szakaiszaiban, amikor még nem voltak biztosak Jézus feltámadásával kapcsolatban, és nem használták a keresztre feszített Jézus szimbólumát). Megtudtuk, hogy az ókeresztény római korban fejlesztették tökéletesre az üvegöntés folyamatát is, és bronz ékszereket viseltek, amelyek idővel nyomot hagytak a csontozaton, ahogyan a bomlás során leváló bőrszövet alatt feltűnt a csont. Érdekes volt a sok információ összevetve a helyről, és hogy csak a múlt század végén, és a 2000-es évek elején bukkantak a legtöbb leletre, holott ezek végig alattunk voltak eltemetve. Furcsának tartom, hogy a szarkofágokat nem helyezték egy sírkamrába, mint ahogyan az ókori egyiptomiak tették, hanem csak a városok határába hagyták őket. Számomra hihetetlen volt, hogy ezek tényleg többezer éves maradványok, és nagyon érdekes és izgalmas volt testközelből látni, hogy egy ókori ember élete és végső nyughelye milyen lehetett.

Szerintem ezek az interaktív programok és előadások sokkal jobbak, mint egy tanóra, mert ha tapasztalat által értjük meg a régi korok eseményeit, könnyebb, sőt élvezetesebb róluk később tanulni is, mert van kézzel fogható tudásunk is róluk

Berkes Alexa
9. f