A tanárnő minden eddigi osztályával bekapcsolódott valamilyen karácsonyi jótékonysági programba. Például gyűjtöttek ajándékokat a Tüzér utcai Gyermekek Átmeneti Otthonának, vagy tartós élelmiszereket rászorulóknak, de rendeztek sütivásárt állatmenhelyek megsegítésére is.
Két évvel ezelőtt a szabadszentkirályi óvodásokat lepte meg a tanárnő osztálya ajándékokkal, így természetesen idén is felmerült a kérdés az új osztályban: mivel szerezhetnének közösen örömet másoknak a szeretet ünnepén? A lehetőségek között szerepelt annak az ovinak a támogatása, amelynek már adományoztak az előző osztályával, és a választás ismét rájuk esett.
A tanárnőtől azt kérdeztem, hogyan jutottak el az ötlettől a megvalósításig, hiszen ez nem egy egyszerű feladat.
-Két éve láttam egy kedves egykori Arany János Tehetséggondozó Programban résztvevő diákunk facebook bejegyzését a “Fogadj örökbe egy ovit!” mozgalomról, amihez ő és a baráti köre is csatlakozott. A kezdeményezés Budapest-közeli anyukáktól származik, akik hátrányos helyzetű gyermekeket szerettek volna támogatni azzal, hogy az óvodákba olyan dolgokat juttattak el, amiket a gyerekek, vagy az intézmények használnának, de nem telt nekik rá.
Egy másik volt AJTP-s diákunk a tagintézmény vezető a Szabadszentkirályi Óvodában, így elsőként őt kerestem meg és tisztáztuk, hogy hasznát vennék-e az akciónak, illetve megfelelnek-e a “hátrányos helyzetű” kritériumnak.
Mivel akkor is negyven körüli volt a hátrányos helyzetű családból származó óvodások száma, el is kezdődött a szervezés. Az ajándékozás abban az évben is nagy sikerrel és örömmel zárult.
Milyen volt az idei ajándékozás?
-Idén a klasszikus karácsonyi húzással dőlt el, ki kinek fog ajándékozni. Minden kisgyereknek készült egy csomag, melyet egyénileg vagy párosan készítettek el az osztály tagjai és néhány osztályon kívüli résztvevő: tanárok, technikai dolgozók, vagy akár egész osztályok. Gyűjtöttek higiéniai termékeket és kreatív eszközöket a foglalkozások színesebbé tételéhez, még egy játszószőnyeg is került a csomagba. Akadt olyan támogató is, aki készpénzt adományozott, rám bízva a még szükséges dolgok beszerzését.
Szerencsére a járványügyi helyzet megengedte a tervek megvalósulását, december 16-án reggel egy lelkes és izgatott csapat indult el a csomagokkal megrakott busszal Szabadszentkirályra. Az óvodában a kezdeti megilletődöttséget egy kis éneklés után hamar felváltotta az kíváncsiság és a jókedv. Az egyik diák a Mikulás bőrébe bújva egyesével adta át a névre szóló meglepetéseket. Az aprókák zsibongva bontogatták a szépen becsomagolt ajándékaikat. Volt, akit azonnal elvarázsolt az új játéka, volt aki az új mesekönyvet vette a kezébe, ami – az óvónők kérésének megfelelően – minden csomag részévé vált, és voltak akik a mellettük ülőknek számoltak be csomagjuk tartalmáról.
Később az ajándékozókat is meglepték: az ovisok is készültek a találkozásra, finom falatokkal várták vendégeiket.
Közös énekléssel zárult a találkozás, ahonnan szívmelengető emlékképekkel és a karácsony igazi örömével távoztunk.
Csonka Mandula
9. f
