2025. október 22-én a bordeaux-i Open Bidouille művészcsoport négy tagja, Julien Goret, Julien Rat, Guillaume Apremont és Thierry Lafollie műhelyt tartottak a 9. f osztályos diákoknak. A műhelyen először kis elektronikai elemekből egy olyan alapot építettünk, amely képes egy mutatóval a meteorológiai adatokat láthatóvá tenni: a bordeaux-i tengerparton fújó szél erősségének megfelelő szöget zár be. A diákok kreatív ötleteik alapján dekorálták ki ezt a mutatót, közösen ötleteltünk mielőtt a művészek véglegesítették volna az installáció terveit. Az Alliance Française szervezésében megvalósuló rezidenciaprogram keretében a hét folyamán még több nyitott műhelyen dolgozhattak a művészekkel együtt az érdeklődő diákok, míg péntekre elnyerte végső formáját az installáció. Az őszi szünet első napjaiban is folytatódhatott tehát a közös munka: volt és jelenlegi franciás diákjainkkal, más pécsi iskolák tanulóival és a meghívott művészekkel együtt barkácsoltunk, zenéltünk, főztünk és ettünk – miközben természetesen jó hasznát vehettük a franciatudásunknak.
Lukács Laura Klára
franciatanár
A République Bidouille műhelye
Az őszi szünet előtti utolsó tanítási napon az osztályomnak volt szerencséje megismerkedni néhány nagyon kedves és különleges művésszel, és igen érdekes alkotási módszerükkel, illetve egy kicsit a robotika világával.
A Bordeaux-ból érkezett République Bidouille csapata egy kötelező csésze kávé után egy rövid ismertetővel kezdte a foglalkozást. Meséltek nekünk magukról, a munkájukról, az inspirációjukról, és hogy pontosan mit is fogunk együtt alkotni. Az volt a feladatunk, hogy az előre előkészített falapok, drótok, akkumulátorok segítségével összeállítsunk egy modellt, amely a szél erősségét érzékeli, és annak mértékétől függően változó sebességgel mozgat egy ráerősített kart.
A művészeket egy japán tervező alkotásai inspirálták, amik amellett, hogy hatalmasak és lenyűgözően néznek ki, képesek mozogni a szél segítségével, mondhatni tudnak önállóan sétálni ennek az akkumulátoros technikának köszönhetően. A feladat elképesztően érdekes volt, viszont ugyanakkor elég nehéz is számomra, hiszen szeretek kreatívkodni, de hasonló módszerrel és anyagokkal még sosem dolgoztam, így rendesen megszenvedtem néhol a feladat végrehajtását, és lekövetni sem volt túlzottan egyszerű. Nagyon megérte azonban minden küszködésünk, mivel a végeredmény végtelenül szórakoztató volt. Kimondottan jó volt nézni, amikor az egész osztály kis robotkarjai egyszerre kezdtek el jobbra-balra dülöngélni a Bordeaux-ban fúvó szél hajtóerejének jóvoltából.
Habár maga az összeépítési folyamat is nagyon élvezetes volt, a műhely legjobb része számomra az volt, amikor ki kellett találnunk valami olyasmi dolgot, amire ez az izgő-mozgó kar alkalmas lenne, és meg is valósítani azt. Én és a barátnőm papírból készítettünk egy kezet, ami egy apró fehér rongyot tart a tenyerében és ezt erősítettük rá a karra, a háttérnek pedig papírból és hurkapálcából barkácsoltunk egy ablakot, így hogyha a kar elkezd mozogni, olyan, mintha a kéz ablakot törölne.
A többiek installációi is nagyon kreatívak voltak, mindegyik megragadta a figyelmemet. Igazán szeretem az ilyen jellegű kreatív feladatokat, mert roppant érdekesnek találom, hogy ugyanaz az alap mennyi különböző csodálatos ötletnek a kezdete. Úgy gondolom, ilyenkor mindenki beletesz egy kicsit magából a saját alkotásába. Talán az ablaktörlő kendő vászna is valahol egy kicsit mi vagyunk.
Raffay Janka
9. f
