Iskolánk adott otthont az Édes anyanyelvünk verseny megyei fordulójának

Eredmények, beszámolók, galéria
Bereginé Szőts Annamária
2021. szeptember 22.

A Barany megyei és Pécs városi “Édes anyanyelvünk” versenyen a következő eredmények születtek

(Kategóriánként az első két helyezett tanuló jutott be az országos döntőbe, amelyet Sátoraljaújhelyen rendeznek meg.)

Pécs városa:

  1. OROSZ OLÍVIA (PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium)
    Felkészítő tanára: Vituska Virág
  1. BÁNKUTI RÓZA (Pécsi Művészeti Gimnázium)
    Felkészítő tanára: Pánczélné Varga Adrienn
  1. KOVÁCS MELINDA (Pécsi Leőwey Klára Gimnázium)
    Felkészítő tanára: Tamás Csilla

Baranya megye:

  1. SZÁVULY ANNA (Siklósi Táncsics Mihály Gimnázium)
    Felkészítő tanára: Dr. Ekkertné Monoki Zsuzsanna
  1. SZENÁCZ LAURA (Siklósi Táncsics Mihály Gimnázium)
    Felkészítő tanára: Dr. Ekkertné Monoki Zsuzsanna

A zsűri különdíja:

KOMÁRY KAMILLA (Szent Mór Iskolaközpont)
Felkészítő tanára: Lomb Éva

ZLATICS ANINA (ANK Gimnázium)
Felkészítő tanára: Horváth Éva

Az első „Édes anyanyelvünk” verseny, ahol mi voltunk a legkisebbek

Szeptember 16-án részt vettünk a Baranya megyei Édes anyanyelvünk versenyen. 
Különös volt, hiszen csak nálunk idősebbek voltak jelen. Eleinte ez szorongást váltott ki belőlünk, aztán rájöttünk, hogy nem a korunk számít, képesek vagyunk mi is jó beszédeket létrehozni. No, azt nem tagadjuk, hogy a feladatlap mondatelemzésével küszködtünk, de az sem bizonyult lehetetlen vállalkozásnak. Örültünk a szólásokkal, közmondásokkal kapcsolatos feladatoknak, hiszen ezeket nap mint nap használjuk, sokat tudtunk is, így több pontot sikerült szereznünk. Ám mi nem is a verseny írásbeli részére fordítottuk a nagyobb figyelmet, mert tudtuk, hogy a vetélkedő főbb részét a szóbeli forduló fogja adni. (Az itt kapott pontszámunk 2/3 részben számított bele a végső eredménybe.) Eleinte aggódtunk, de amikor megláttuk a Kazinczy-díj Alapítvány által kijelölt három témát, hatalmas kő esett le a szívünkről, hiszen azt gondoltuk, hogy mindháromról egészen sokat lehet beszélni. A zsűri is nagyon biztatóan nézett ránk, mindenkiből áradt a segítőkészség. (A pogácsa és az ásványvíz is kicsit oldotta a feszültségünket a felkészülő teremben.)
Úgy gondoljuk, hogy nagyon jó verseny volt. Jövőre is szeretnénk indulni, és már tapasztaltan tudjuk próbára tenni szónoki képességünket, és reméljük, hogy még sikeresebben szerepelünk a Leőwey képviseletében.

Kovács Melinda és Molnár Erika
9. a

Baranya megyei Édes anyanyelvünk verseny

A múlt héten nagyon színvonalas versenynek adott otthont iskolánk, melyen én is részt vettem. Tavaly ősszel már belekóstoltam ennek a versenynek a hangulatába, az akkori jó helyezésemen felbátorodva döntöttem amellett, hogy idén is megmérettetem magamat. Ez az alkalom azonban merőben eltért a múlt tanévitől.

Hogy miben? Nos, idén a szóbeli feladat mellett egy írásbeli tesztet is ki kellett töltenünk. Tudtam, hogy ez alapvetően része a versenynek, mégis izgultam előtte, hiszen ezt a részt még nem ismertem. Hallottam, hogy lesz szófajfelismerés, mondatelemzés, közmondásokkal kapcsolatos kérdések stb. Puszta kíváncsiságból otthon elkövettem egy hibát, és megnéztem a korábbi évek feladatsorait. Itt szembesültem azzal, hogy mennyit tud felejteni az ember a kilencedik osztályos tananyagból is, ha nem ismétli, gyakorolja rendszeresen. Tamás Csilla tanárnő azonban megnyugtatott.  Azt mondta, hogy a legjobb tudásom szerint töltsem ki a feladatlapot, a kérdések egyébként is komoly fejtörést szoktak okozni mindenkinek. Én azért nem bíztam a véletlenre, így előkeresve a régi füzeteimet, felelevenítettem, amit csak tudtam. Tulajdonképpen a hasznomra is vált, hiszen sikerült a második legjobb tesztet írnom. Bár volt jónéhány olyan feladat, amelyen alaposan el kellett gondolkodni. Például olyan is, hogy írjunk az „idő” kulcsszó felhasználásával három közmondást. Ugye milyen egyszerűnek hangzik ez? Nos, maradjunk annyiban, hogy versenyhelyzetben valahogy nehezebb, mint amilyennek tűnik. Emellett viszont voltak egész jó kis feladatok, például szinonimakeresés. A legjobban azonban az tetszett, hogy még az elemzendő mondatok is Kosztolányi Dezső idézetek voltak. Mivel kedvelem a munkásságát, ez nekem egyfajta ajándék volt.

Délután pedig következett a szóbeli megmérettetés. Minden versenyzőnek fél óra állt a rendelkezésére, hogy felkészüljön, rövid jegyzetet írjon, amelyet kapaszkodóként használhat a beszéde során. Három téma közül választhattunk, ezek különböző műfajúak voltak, és más-más szituációba kellett beleképzelni magunkat.

Ebben a részben is volt egy kis változás a tavalyi versenyhez képest. Most megtarthattuk „hagyományos” körülmények között, és nem csak egy kamerának beszéltünk, hanem a 3 főből álló zsűri előtt kellett beszédet mondanunk. Mivel siettem egy előadásra, közös megegyezéssel, én lettem az első számú versenyző, azaz nekem kellett először előadnom a beszédemet. Nem mondom, hogy nem izgultam, sőt. Talán jobban is érződött ez, mint kellett volna, vagy talán, mert nem tudtam magamat kellően belehelyezni a szituációba, úgy érzem, nem tudtam a maximumot kihozni magamból. Ez viszont nem vette el a kedvemet, inkább motiváció, hogy jövőre is próbálkozzam. Amit még, vagy egy kicsit jobban sajnálok az az, hogy a többi előadót nem tudtam már meghallgatni. Az elmondások alapján nagyon színvonalas beszédek hangzottak el.

Mindent összevetve nagyon örülök, hogy idén is részt vehettem a versenyen, és ismét sokat tanulhattam belőle. Személy szerint mindenkit biztatok arra, hogy próbálja ki magát, sosem lehet tudni, kiben szunnyad a 21. század új szónoki tehetsége. Úgy gondolom, hogy ez a verseny  kiváló lehetőség arra, hogy megmérettessük, valamint fejlesszük a tudásunkat, képességeinket.

Jáger Luca
11. d