Iskolánk tanulója, aki a zene és a film keresztmetszetében képzeli el a jövőjét, egyáltalán nem érzi magát különlegesnek a számos elismerés ellenére sem, saját bevallása szerint inkább szerencsés és kreatív filmes. Először 2019-ben nyerte el a Legígéretesebb Fiatal Filmes díjat, aztán 2020-ban megismételte azt.
-Hogyan kerültél kapcsolatba a cannes-i filmfesztivállal?
Egy magyar telefonfilmes fesztivál nyerteseként küldték ki a filmemet, amelyet sokadszorra tudtam csak az általuk elfogadott formátumban feltölteni és nem is gondoltam arra, hogy ezzel tovább fogok jutni, főleg az első 10 közé a nemzetközi mezőnyben. Az igazán érdekessége a cannes-i díjnak az, hogy a kategóriát valójában miattam hozták létre, mert ezidáig nem volt 14 éves fiatal filmes a fesztiválon.
-Miért kezdtél el a filmekkel foglalkozni?
Ez egy nagyon mélyen, belülről jövő indíttatás volt nálam, nem is nagyon tudok erre válaszolni. Először egyszerűen érdekelt a videóvágás, ezért oktatóvideókból tanultam meg az alapfunkciókat, aztán egyre közelebb kerültem a filmkészítéshez. Az első nagyhatású film számomra a Visszatérő volt, abban láttam olyan hosszú snitteket, amiket megpróbáltam utánozni a filmemben is.
-Számítottál ekkora sikerre?
Nem, sőt féltem attól, hogy mit fognak szólni a szüleim, amikor meglátják a Soha című filmem, mert mégiscsak az öcsém leugrik az erkélyről a végén és a témája a gyermekkori depresszió és öngyilkosság. Szerencsére nem lett belőle balhé és tetszett a szüleimnek is meg másoknak is. Az érdekessége az volt, hogy a filmben nem derült ki, hogy pontosan mi is történt az öcsémmel. Ezt eredetileg így terveztem, de 2020-ban elkészítettem az előzményfilmjét, Doboz címmel, amit szintén elküldtük Cannes-ba, ahol újra elnyertem a kategória első díját.
-Miért éppen a gyermekkori depresszió és öngyilkossági témával foglalkoztál?
A témaválasztást több tényező is befolyásolta. Egyrészt egyszerű volt, hiszen Magyarország alapvetően nem túl vidám ország, ennek statisztikailag is utána néztem, másrészt a magas számú gyermeköngyilkosságok a világban nagyon megrázóak. A célom egyértelműen a figyelemfelkeltés volt, hogy vegyük észre időben a problémát és akadályozzuk meg a rosszat! Sokszor tudok azonosulni a filmmel, de nem a cselekvéssel, hanem inkább az ürességgel. Sokszor előtör bennem a „semmin levés” érzése, ezt próbáltam egybegyúrni a filmben.
-Mit jelentenek ezek a díjak számodra, meghatározzák-e a jövődet?
A díjak nem változtatják meg az embert, de nyilván erőt adnak, hogy el tudtam érni ilyesmit, többször is. Örülök, büszke is vagyok rá, de leginkább azért fontosak, mert amikor rossz kedvem van, akkor ránézek és boldog leszek. Előnye a díjaknak még az is, hogy kinyílnak a kapuk és egyre több szakmabéli keres meg, különböző ajánlatokkal.
-Hogyan képzeled el a jövődet?
Mostanában a zeneszerzés, zeneszerkesztés is érdekel, ami nyilván összekapcsolódik a filmmel, szóval valahol a két művészeti ág metszéspontjában képzelem el a jövőmet.
Százados Ábel a Pécsi Jurisics Utcai Általános Iskolába járt, jelenleg a Leőwey Klára Gimnázium 10. osztályos, angol tagozatos tanulója. 2019-ben két díjat is nyert a cannes-i filmfesztiválon, 2020-ban pedig ismét megkapta a rangos elismerést. 2021-ben Pécs városa Csonka Ferenc díjjal jutalmazta.
