Őszintén szólva nem tudom manapság éppen mi a „divat”, ha valaki olvas, vagy ha nem. Én teljes vállszélességgel az előbbiek táborát erősítem, de az alábbi pár sor talán azoknak is felkelti az érdeklődését, akik nem szoktak olvasni.
Gyönyörű városunk impozáns színházépülete mellett nemrég kihelyeztek egy ún. Pocket automatát. Aki nem ismerné, hogy az micsoda, elmagyarázom. Nem chips, vagy dobozos üdítő sorakozik a polcokon, hanem kis, aranyos, színes-szagos könyvecskék. Már csak azért is ajánlom mindenki figyelmébe, mert szerintem abszolút instagram-kompatibilis fényképek készülhetnek előtte, bár ezt azok nyilván jobban tudják, akik használják is az alkalmazást. 😀
Egy menü, megközelítőleg 4 buszjegy, vagy 3 gombóc drágább fagyi áráért lehet innen vásárolni.
Mikor először elsétáltam ehhez a csodaautomatához csak csorgattam a nyálam, de valahol a negyedik találkozásunk után végre a kezemben tarthattam azt könyvet, amelyikre úgy vágytam belőle. Akkor megértettem miért Pocket a nevük, hiszen tényleg elférnek egy nagyobb zsebben. Strandon, kiránduláskor, de ha valaki nagyon unja magát, az iskolában is kényelmesen lehet olvasni ezeket. Ígérem, nem ettől lesz nehezebb a táskátok. Most komolyan, nem nagyobbak az általunk annyira szentnek és sérthetetlennek tartott telefonjainknál.
És, hogy tovább reklámozzam, ezek a könyvek igazán tűrhetőek. Itt elsősorban a puha borítóra gondolok, de maguk a művek is szó szerint azok. Olyan klasszikusokat is fellelhet a szemfüles könyvmoly, mint A nagy Gatsby, de Doktor Proktor Pukipora is megtalálható, ha valaki annyira nem veszi komolyan az olvasást.
Az elkötelezettebbeknek mondanám, hogy a magyar irodalom nagy alakjainak is vannak ilyen formában kiadott alkotásai. De ha ez nem lenne elég, mivel tudtommal az utánunk következő évfolyamok érettségijében irodalomtörténeti teszt is lesz, felhívnám a figyelmet egy igen hasznos darabra, a Zsebkvízre. Aki azt végignézegeti szerintem nem töltheti ki rosszul a feladatot.
Visszatérve a kék kiskönyvemhez, egy olyan mellett döntöttem, amit sokáig nem is szerettem volna elolvasni. Miért? Azt hiszem a belőle készült mesesorozatból találtam ijesztőnek néhány szereplőt, nem fogott meg úgy az a világ, és előbb ítéltem ez alapján. Aki a minimaxon nőtt fel, talán tudja, miről beszélek. Másnap egy délelőttbe nyúló reggel alatt már el is olvastam A kis herceget. Igazság szerint azt hittem nagyobb terjedelmű. Mondjuk azt is hittem, hogy nem fog tetszeni, de adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem. Elsőre azt mondanánk, hogy gyerekeknek szól, szerintem egy korunkbeli is éppen annyi szórakozást lel benne, sőt. Nem csak, hogy tele van fantáziával, bravúrosan van megírva, de pár örökérvényű igazság is bújik a sorok között. Aki szereti az idézeteket, és még nem tette, olvassa el, bőven lehet belőle meríteni. Hogyha cipőtalpra, iskolapadra, füzetre, telefontokokra, vagy ne adj Isten gipszre firkálgattok, hát firkáljatok ilyesmiket!
Summa summarum, ha van egy szabad félórátok, amit nem tudtok hogyan eltölteni, vagy csak szimplán, mert sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, ti is adjatok egy esélyt ennek az automatának, ahogy én tettem A kis herceggel! Remélem pozitív csalódás lesz, mindenkinek jó szórakozást kívánok!
Jáger Luca
11. d
