Beszámoló a 9/Kny utazásáról…

...amelyben mellőzném a hivatalos hangnemet
Bereginé Szőts Annamária
2021. október 17.

A kirándulásokat általában megelőző izgatottság uralkodott rajtunk, a pécsi eső frissességével vegyítve. Nyolc körül indultunk. Három óra út a szokásos hangzavarban, kellemes zenékkel. Így érkeztünk tizenegy tájt Budapestre, ahol már az eső sem esett. A Francia Intézetben, ahol a könyvtár (inkább csak a gyerek részlegét kutattuk föl) és a könyvesbolt csodálatos (Esterházy, Örkény, Nádas… franciául) kínálattal kápráztatott el – elég drágán. Sajnálatos. Innentől talán érdekesség: amikor közösen sétált az osztály az Intézettől a Halászbástyáig, és az utóbbi helyszínen, miközben szabadon körbejárhattuk az épületet, ez az érzés lehet még erősebb volt, le is ültünk egy kicsit, beszélgettünk. Egy közeli zugban meg a keresztapa zenéjét harmonikázták.
Battyogott, battyogott a csipetcsapat a Budapesti Történeti Múzeumhoz, ahol egy interaktív, jó marketinges készséget, illetve kreativitást igénylő feladatban vehettünk részt. Egy adott kor, téma kontextusában kellett egy “fesztivál” programját megtervezni, majd odacsalni az akkori embert. Még érdekesebb: több órányi séta, először a vár körül idegenvezetőnk – Poros András tanár úr –  segítségével, aztán át Pestre, ahol szabadon mehetett mindenki, amerre akart –  hármas vagy nagyobb létszámú csoportokban: ez volt a vacsoraidő. A megadott helyszínre és időpontra mindenki épségben visszatért, hogy együtt este megnézhessük a K2 független társulat színházi előadását  “béke” című darabot, ami jó értelemben véve rendkívül feszült hangulatban telt.  Ahogy az azt követő beszélgetés az alkotókkal (több külsős kedves néző megjegyezte, hogy milyen érdeklődőek és nyitottak voltunk, én is ezt gondolom), amit egyesek a buszon hazafelé is folytattak. És a zene helyét átvette a beszéd, a biztonság különösen jóleső hőmérséklete. Ebben az érzésben kulminált a nap. Nos, én aludtam is az úton, úgyhogy több cáfolhatatlan információval nem tudok szolgálni.  

Brutyó Bertalan
9/Kny