Iskolánkban minden évben megemlékezünk az 1956-os forradalomról és minden évben valami újdonsággal próbáljuk meg közelebb hozni a mai fiatalok számára az akkori eseményeket. Az idén Keszler Lilla 11.B osztályos tanulónk készített egy színdarabot, amely igen nagy sikert aratott mind a diákok, mind pedig a tanárok körében. Ábrahám Gina arról kérdezte a rendezőt és a színdarabban fellépő társait, Bíró Borkát és Katona Csanádot, hogy milyen élményekkel, milyen gondolatokkal gazdagodtak a közös munka kapcsán.
A forradalom leverésére emlékzve interjút is készítettünk Dr. Debreczeni Lászlóval, nyugalmazott tiszti főorvossal, ’56-os forradalmárral, melynek videója a cikk alatt található.
-Mennyire érzitek magatokénak az 1956-os eseményeket? Közel áll-e hozzátok ez a téma?
K.L.: Nem feltétlenül érzem magaménak, csak vannak dolgok, amik inspirálnak és ez a forradalom mindig is egy volt közülük. Először általános iskolai műsorokon találkoztam a forradalom eseményeivel. Sajnos, az iskolai megemlékezések nem igazán kötöttek le, de a kisfilmek és versek, amiket bemutattak ilyenkor, mindig nagy hatással voltak rám. Sokszor gondoltam arra, hogy az esemény megérdemelne egy sokkal nagyobb volumenű előadást.
B.B.: Én valójában csak az idén éreztem meg a forradalom szelét, hogy miről is szólt 1956. Nagyon megérintett, hogy nálunk nem sokkal idősebb fiatalok egy egész forradalmat elindítottak, én ezt nagyon nagyra becsülöm. Gyönyörűnek tartom, hogy készek voltak az életüket is kockáztatni a szabadságért.
K.Cs.: Én is hasonlóan gondolkodom, mint Borka. Életem minden évében hallgattam a forradalom eseményeit, amik persze érdekeltek, de csak most volt szerencsém igazán megérteni a történteket. Én merem magaménak mondani, és közel érzem magamhoz. Azt gondolom, ez azt mutatja meg, hogy ha 60 éve ilyen forradalom tudott kitörni akár diákok, akár felnőttek által, akkor mi is képesek vagyunk bármikor fellépni a jövőben, ha a szükséges és ez nekem nagyon nagy erőt ad.
-Milyen elemekből állt össze a műsorotok?
K.L.: Az előadást egy bevezetővel kezdtük, annak érdekében, hogy jobban felkeltse a közönség érdeklődését. Nem szerettem volna, hogy mindjárt a műsorvezető kezdjen, úgy gondoltam legyen valami előtte, ami kicsit felráz, mondjuk egy erőteljesebb zene. Ez a Rolls Frakciótól a Budapest Felett című dal volt, ami nagyon inspirált a darab készítésekor. Ezután a hangsúlyos felütés után jött a műsorvezető, akinek szerepe elsősorban a formalitás volt, majd következtek a dramatizált események.
-Milyen érzéseket keltett bennetek a szerep, amit kaptatok? Milyen érzés volt egy forradalmár szerepébe bújni?
K.Cs.: Nekem már ott a szívem csücske lett a szerepem, amikor megtudtam, hogy egyetemista lehetek, legalább a darabban! Külön öröm volt számomra, hogy szórólapot is szórhattam. Tetszett a szerepem, mert hajlamos vagyok a lámpalázra és nem tudtam volna igazán nagy hangvételű szerepet játszani, ez pont nekem való volt.
B.B.: Én a Petőfi-körnek voltam az egyik tagja, amely egy egyetemistákból álló kör volt, és úgy érzem, nagyon bele tudtam helyezkedni, különösen a versmondás részébe, mert azt vettem észre, hogy minél többször olvastam el, annál jobban megérintett.
-Mi alapján választottad a szereplőket a darabba?
K.L.: Még amikor szeptember első hetében feljött az ötlet, hogy ezt megvalósítsam, már összeírtam a szereplőket, és mindegyikhez kigondoltam egy embert is, akiről azt gondoltam, hogy meg tudja valósítani. Igyekeztem olyan embereket válogatni, akikről tudom, hogy szívesen szerepelnek, esetleg már van tapasztalatuk a fellépésben. Szerencsére sok diákot ismerek a színjátszó szakkörről, valamint a dráma fakultációról. Meglepő, de sokan nemet mondtak a felkérésre, őszintén szólva ez volt a legnehezebb rész a darab összeállításában, de végül sikerült minden szerepre embert találni, és ügyesen teljesítették a küldetésüket.
– Így utólag átgondolva, mennyire sikerült megvalósítani az eredeti elképzelésedet a darabról?
K.L.: Nyilván fejben nagyobb hangvételűnek képzeltem el a darabot, de számítottam rá, hogy néhány ötletemet nem lehet majd kivitelezni úgy, ahogy szerettem volna. Sajnos a technikai feltételek és a minimális próbalehetőség miatt nem minden valósulhatott meg de ez nem csorbította a darab sikerét. Úgy érzem, kihoztuk a maximumot a lehetőségekhez képest és nagyon meg vagyok elégedve a végeredménnyel.
