Az MTA pécsi székházán Dr. Grüll Tibor előadásában tudhattunk meg többet a Bacillusok történelméről és az ókori világjárványokról.
Sok előadáson vehettem már részt, de azok legnagyobb része nem a megfelelő közönséget célozta meg, nem mindig illeszkedtek a hallgatók életkorához. Ebben az előadásban a legfontosabb és a legjobb is egyben az volt, hogy mindenféle szakzsargon nélkül tudott az előadó olyan információkat átadni, amiket máshol nem tanulhatnánk meg.
A prezentáció első felében a globalizációba és annak a kórokozók terjedésére vonatkozó hátrányába tekinthettünk bele.
A második félben pedig 3 pusztító világjárványról tudhattunk meg többet. Az első járvány Marcus Aurelius római császár uralkodása alatt kirobbant feltehetőleg fekete himlő vagy kanyaró. Az ,,Antoninusok pestisének” keresztelték el. Azért nem tudták a régészek pontosan megállapítani, hogy melyik betegség okozhatta a tömeges elhalálozást, mert a kórokozó a csontokban nem hagyott jellegzetes ismertető jegyeket, amik alapján be lehetne azonosítani. A kor egyik legnevesebb orvosa: Galénos dokumentálta a ragályt. A betegeket Galénos szerint két héten át láz, hányinger, szomjúság, köhögés és torkuk feldagadása, elzáródása gyötörte, mások azonban piros-fekete keléseket tapasztaltak bőrükön, leheletük büdössé vált, és hasmenésben szenvedtek, amelynek végterméke fekete volt. A betegség másfél évtizedes tombolás alatt a birodalom lakosságának körülbelül a tizedével végzett, majd ugyanolyan rejtélyesen, mint ahogy elkezdődött, véget ért. A láthatatlan gyilkossal a kor legerősebb állama teljességgel tehetetlen volt.
Engem lenyűgözött az, hogy már ilyen korán egy szinte teljesen pontos leírást tudtak adni a tünetekről.
A következő egyfajta vérzéses lázzal Trebonianus Gallus császársága alatt pusztított. Ezt egy Ebola- vagy Marburg-vírus nemzetség okozhatta. Nem jelent meg sok tünet a magas lázon kívül, éppen ezért nem is vették komolyan a kezdetekor. Sok görög leírás is azt mutatja, hogy mivel nem találnak magyarázatot a láthatatlan gyilkosra, ezért a haragos istenekre hivatkoztak. Sokszor a régészek csak onnan jöttek rá, hogy pandémia okozhatta a tömeges pusztulást, hogy tömegsírokba temetkeztek, melyeket mésszel öntöttek ki.
A harmadik ókori világjárvány, pedig az egyik legkegyetlenebb: a bubópestis. Tünetei közé tartozik az orrvérzés, láz, fejfájás és végtagi fájdalmak, tudatzavar. A nyirokcsomók megduzzadnak, fájdalmas csomók alakulnak ki, melyek akár tíz centiméter átmérőjűek is lehetnek. A nyirokcsomó bevérzései miatt kékes-feketés színűek, és előbb-utóbb kicsattannak. A kétnapos első lázhullám után a második már legtöbb esetben halálos. Ha valaki kibírta a hullámokat, és a gennyes csomók kifakadtak, akár túl is élhette. A bubópestises betegeket könnyű felismerni, mivel a testüket sötét színű, különböző nagyságú duzzanatok csúfítják el. A halálozási arányszám 50–80%-os volt. Köztudott, hogy a pestis a patkányokon élősködő bolhákon keresztül jut el az emberhez. A betegség úgy terjedt, hogy az élelmiszert és mezőgazdasági cikkeket szállító hajókról a patkányok a kikötőkbe, a hajókötélen keresztül lefutottak. Ez ellen a hajókötélre később fémtölcsért húztak, ami a patkányok útjába állt. A pestis még a 14-15. században is pusztított és fel-fel ütötte a fejét.
Nagyon jól esett végre egy kicsit színesebb tudásra szert tenni. Ez az előadás tulajdonképpen két tudományág fúziója, amiről nem gondoltam volna, hogy ennyire izgalmas lehet. Az előadás összességében rövid, de velős volt, tele humoros megjegyzésekkel. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a remek programon.
Csukle Hanna
11. c – bikém
