A Bertók László Költészeti Díj létrehozása kettős célt szolgál. Egyrészt fenn kívánja tartani a díj névadójának emlékezetét, másrészt elő kívánja segíteni az ideológiáktól, korlátozásoktól mentes szabad művészetnek, illetve a kortárs magyar költészet jeles alkotóinak elismertségét. A díj alapítói — a költő fia, Bertók Attila, aki a díj anyagi alapját, valamint a Jelenkor folyóiratot kiadó Jelenkor Alapítvány, amely a szakmai alapokat biztosítja — elhatározták, hogy 2021-től kezdődően minden év december 6-án, Bertók László születésnapján adják át az elismerést Pécsett.
A díjátadóra ünnepi műsor keretében a pécsi Kodály Központban kerül sor, melyen új kortárs zeneművet mutat be a Pannon Filharmonikus Zenekar, a Balogh Máté zeneszerző által Bertók verseire komponált Hangyák indulóját. A díj alapítói a későbbiekben is arra törekednek, hogy a díjátadás alkalmat kínáljon a társművészetekkel történő együttműködésre.
A rendezvény díjmentes, helyreszóló regisztrációs jeggyel látogatható. Regisztrációs jegyet személyesen a Kodály Központ jegypénztárában, telefonon a 72/500-300-as telefonszámon, vagy e-mailben a haasz.zsofia@pfz.hu e-mail címen lehet igényelni a rendelkezésre álló helyek mértékéig.
Bertók László 1935-ben született a Somogy megyei Vésén paraszti családban. Vésén, majd Csurgón járt iskolába, utóbbi helyen érettségizett. A csurgói gimnázium önképzőkörében írt verseiért államellenes izgatás vádjával börtönbe vetették 1955-ben. Szabadulása után katonai szolgálatot teljesített, azt követően a családi gazdaságban, illetve alkalmi napszámosként dolgozott. 1959-től segédkönyvtáros Nagyatádon, 1965-ben feleségével Pécsre költözött, ahol több évtizeden keresztül dolgozott könyvtárosként. A hatvanas évek elején a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán, majd egy évtizeddel később az ELTE könyvtár szakán végzett levelező tagozatos hallgatóként. Első önálló verseskönyve 1972-ben látott napvilágot, azt követően mintegy kéttucat verseskönyvet, valamint több prózai és ismeretterjesztő kötetet publikált. A Jelenkornak csaknem indulásától munkatársa volt, a folyóiratban 1959-ben jelent meg először verse. 1975-től a szerkesztőbizottság tagja, 1999-től haláláig a lap főmunkatársa volt. Számos egyéb díja mellett 2004-ben Kossuth-díjat kapott, tagja lett a Digitális Irodalmi Akadémiának. Egyéb kitüntetései mellett Vése, Nagyatád és Pécs is díszpolgárának választotta. 2020. szeptember 14-én hunyt el Pécsett.
Bertók László költői indulásakor egyrészt a 19-20. századi magyar klasszikusokból — Csokonai, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Ady, József Attila — költészetéből, valamint a népi irodalom hagyományából nyert inspirációt. A hatvanas-hetvenes években fokozatosan tágította szemhatárát, megismerkedve a hazai gondolati költészet vonulatának életműveivel. A lírai paradigmaváltás sem hagyta érintetlenül poétikáját, saját formai kísérletekre sarkallta, melyek révén a nyolcvanas évektől élete végéig képes volt a költői megújulásra, miközben összetéveszthetetlen hangja megmaradt.
Sokat foglalkoztatta a “hazulról haza”, a faluból a városba, a parasztiból az értelmiségi-művész létformába megtett útja, s e változások közepette sem lett hűtlen gyökereihez: a tradíció fenntartása, újramesélése és a modern, új utak keresése együtt jellemezte. “Talán választott városom, / a máris életem felét”, így kezdi egyik pécsi versét, majd később ekként folytatja: “az ahány város, annyi Pécs / az elereszthet, de fogom”. E kötődése is eltéphetetlennek bizonyult, amellyel Pécshez és benne a huszadik századi pécsi irodalom hagyományvonalához ragaszkodott. Elődei, Weöres Sándor és Csorba Győző életművei mellett immár az övé is kétség nélkül ezt a magasrendű költői vonulatot erősíti. De a szellemi elődök közé sorolta Várkonyi Nándort és az általa szerkesztett Sorsunk folyóiratot is, akik mindannyian öntudatosan vallották, hogy nem a “vidéki” irodalom rangját, hanem az országos mérce szerinti élvonalat célozzák. Ez az attitűd a díj létrehozói számára iránymutató.
