A 11. d osztály DaM, majd DaF csoportjai a Király utcában egy előadáson vett részt, ahol egy kedves történész-muzeológus hölgy mesélt nekünk a malenkij robotról, mindezt
egy olyan teremben, ami az ő kutatásai, gyűjtései alapján volt berendezve akkori tárgyakkal.
Az elején megkérdezte, mennyi előzetes tudásunk van, de mi jobbnak láttuk, ha részletesen elmagyaráz mindent. Amit meg is tett. Több, mint egy órán keresztül hallgattuk a történelmi gyorstalpalót, majd beszélt nekünk olyan emberekről, akik hazatértek ezekből az úgynevezett lagerekből. Az első sorban ülve láttam, hogy néha könnyes szemmel beszélt, főleg amikor a saját családjának történetét mondta el, hiszen az ősei is érintettek voltak. Mint ahogy olyan sokan mások is.
Hallottunk a nehéz körülményekről, hallottunk arról, hogyan próbálták az emberek megtartani a hitüket. Foghattunk a kezünkben egy, a hosszú utat megjárt imafüzetet, és még – bármily meglepő – egy szerelmespár történetét is megismertük. Azt is megtudtuk, hogy a konzervdobozok leáztatott és megszárított címkéi kiválóak naplóíráshoz. Ezek a személyes történetek pedig mind valahogy felfoghatóbbá, befogadhatóbbá tették számunkra a rengeteg információt.
Mutatott nekünk a hölgy még igazi kincseket is, rengeteg személyes tárgyat, amit azok az emberek adtak neki, akikhez eljuthatott, hogy beszéljen velük erről az időszakról. Volt ott konzervdobozból készült csésze, egy sokáig féltve a szekrény mélyén őrzött, hazahozott kenyérdarab, és egy félbevágott berliner kendő. S hogy miért csak egy fél? Vagy, hogy mi is az a szélposta? Többek között ezekre is választ kaphattok, ha ti is részt vesztek ezen a rendhagyó történelemórán.
Jáger Luca
11. d
