Csiki Ábel, 11. f osztályos tanulónk beszámolója az országos Frankofón Dalversenyről (Concours de la chanson), amelyen 3. helyezést ért el! A cikk végén megtalálható az előadott dal hangfelvétele is!
A hétvégén Budapesten voltam egy országos francia nyelvű éneklési versenyen, melyre bárki jelentkezhetett, függetlenül attól, hogy tanulja-e a francia nyelvet, vagy sem. Számos versenyző érkezett, majdnem minden nagyobb várost képviselt egy-egy énekes. Nagy örömömre szolgált, hogy Pécset én képviselhettem.
A verseny minden évben két fordulós, most a pandémiára való tekintettel az első forduló online volt. A jelentkezőknek be kellet küldeni két cover-t, műfaji meghatározás nélkül. Szerencsére én is továbbjutottam, így a második fordulón való részvételhez fel kellett utazni Budapestre az “Institut français de Budapest” nevű intézetbe. A versenyt egy 60 perces próba előzte meg, mivel a dalokat élő zenekarral kellett előadni. Az első próbán találkoztam a zenészekkel és az énekeseket felkészítő francia zenetanárral, Nicolas Beaupertuis-szel. A próba után a nap többi részét a városban tudtuk tölteni kísérőmmel, Makkai Milenával. Mili segítsége nélkül biztosan elvesztem volna Budapest “dzsungelében”.
Másnap reggel kilenc órától csoportos foglalkozásokon vettünk részt, ahol bemelegítettük a hangunkat, testünket és ismerkedős játékokat játszottunk. A versenyen először a csoportos előadások kerültek sorra, majd a szólóénekesek. A műsorszámokat a megmérettetést szponzoráló külföldi nagykövetségek elnökei bírálták. Többek között a francia, kanadai, svájci, egyiptomi zsűritagok. A versenyt követően a zsűri hosszas megbeszélés után előállt győzteseivel és ünnepélyes formában bejelentették a helyezéseket, majd átadták az ajándékot.
Összességében egy életre szóló élménnyel gazdagodtam, gyakoroltam a francia beszédet és a színpadi megjelenést. Köszönöm a lehetőséget a Budapesti Francia Intézetnek, Chloé Martineau-nak, aki mindig segítőkészen válaszolt az összes kérdésemre, Nicolas Beaupertuis-nak, az ottani felkészítő tanárnak, Radványi Krisztinának, aki tájékoztatott erről a versenyről, s végül, de nem utolsó sorban, szeretett énektanáromnak (mentoromnak), Radóczy Jusztinának, aki nélkül nem érhettem volna el ilyen helyezést. Köszönöm a lehetőséget! Merci pour l’opportunité.
Csiki Ábel
11. f
