Szent Miklós története legendaként ismert a világon, emléke nem kopik, mert a szeretet élteti.
Miklós püspök valóságos történelmi személyiség volt. Krisztus után 270-ben egy gazdag család gyermekeként született a törökországi Patara tartományban. Kisgyermek korában árva maradt, szüleit egy járvány vitte el. Ebben a világjárvány dúlta időszakban igencsak együtt tudunk érezni a kis Miklóssal.
Szüleitől örökölt vagyonával, érsek nagybátyjához költözött Patara város kolostorába. Szelíd kisgyermekként hamar megszerette a csendes kolostori életet. Elhivatottsága korán megmutatkozott, így nem csoda, hogy a papi hivatást választotta.
Egyre jobban bebizonyosodott, hogy Miklós az életét, a hivatását az embereknek, az elesetteknek, a támogatásra szorulóknak, a nehéz körülmények között élők megsegítésének és a gyerekeknek szánja.
Emberszeretetének, segítőkészségének híre már életében messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. A 290-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált. Az életéről szóló legenda úgy tartja, hogy vihar kerekedett, és a mellettük haladó hajónak elszabadult az orrvitorlája. A háromfős legénység vissza akarta azt tenni, de mivel közben kettőt a vihar a vízbe sodort, nem sikerülhetett nekik. Miklós látta a hajósok szorult helyzetét, a vízbe vetette magát, és magához ragadta a két fuldoklót. Kimentette a szerencsétleneket, majd az árbóchoz kötötte őket a köpenye övével. Utána egyszerűen helyére tette az orrvitorla árbócrúdját, ezzel megfeszítve a vitorlát, hogy a hajó egyenesbe jöjjön. Mindezek után Miklós alázattal letérdelt és hálaimát mondott. Aztán egyszerűen otthagyta az elképedt tengerészeket, és úszva visszatért a hajójára. A zarándokútról hazafelé tartva betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották. 52 évig látta el a püspöki teendőket. Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspöküknek, de a világiak is vezetőjüknek tartották.
Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította.
Az égiek hosszú, békés öregkorral hálálták meg jótéteményeit. Szent Miklós legendája arról szól, hogy lelkét 343. december 6-án angyalok vitték végső nyughelyére, ahol később egy tiszta forrás eredt.
Egyesek szerint ebből a tiszta forrásból ered Szent Miklós szeretete, amely még napjainkban is megajándékozza az utána áhítozókat.
