Iskolánk évek óta részt vesz a „Wallenberg nyomán” kárpátmedencei történelem versenyen, melynek a területi fordulóját idén Vácott rendezték meg.
A Piarista Kilátó Központ modern, multifunkciós épülete adott otthont ezúttal a megmérettetésnek, melyen 2 csapatunk (Varga Bernadett 10.f, Perzsa Barnabás 9/Kny, Hargitai Réka 12.f; Jankó Anna 9/Kny, Bognár Emma 9/Kny, Pintér Zsófia 9/Kny) is indult Radványi Krisztina tanárnő felkészítésével. A fordulóra már előre is kellett feladatokat készíteni, minden csapatnak egy kisfilmet és egy facebook profilt kellett létrehozni, mely utóbbin keresztül a verseny témájával kapcsolatos posztokat kellett kitenni.
Csapataink 5. és 6. helyezést értek el, mellyel sajnos nem jutottak be az országos fordulóba, de alábbi beszámolóik bizonyítják, hogy így is sokféle szempontból megérte részt venni a versenyen.
Az általános iskolában mindenki részt vett már szerintem legalább egy versenyen valamilyen témában. Ezek a versenyek mindig jó alkalmak arra, hogy az ember fejlessze magát. Nekem úgy alakult, hogy sok ilyen versenyen vehettem részt, ezért én a stresszt, mint konkrét tényezőt nem említeném meg, hiszen a tapasztalat sokat számít. Új élmény viszont az, hogy ez volt az első középiskolás versenyem. Az ember mindig készül, egyeztet, vagyis próbál úgy igazán ”ott lenni” fejben. A verseny nívója megkérdőjelezhetetlen volt. Ebből adódik a bizonyítási vágy, magam és az iskola felé is. A hosszú út után az első dolog, ami nekem azonnal feltűnt, az a helyszín igényessége. Talán másnak nem, de nekem sokat számít, hogy milyen helyen és közegben kell bizonyítanom. Fontos kiemelni a zsűrit is, akiknek szakmai tudása egyértelműen a verseny nehézségére utalt. A feladatok megkezdése előtt egy rövid, de hasznos tanácskozás vette kezdetét a csapattal. Az első feladatok befejezése után egyértelművé vált, hogy minden bennünk rejlő tudásra szükség lesz.
Az izgalmak ebéd után tovább fokozódtak. Láthatóvá váltak azok a csapatok, akik közt majd eldől az első hely sorsa. Itt már sajnos egyértelművé vált, hogy a mi csapatunknak nincs túl sok esélye…
A nap végén, fáradtan, egy 6. hely után kissé letörve indultunk haza. A hazaúton röviden kiértékeltük az eredményt. A napot egy finom kávéval zártam és jóval optimistábban gondoltam vissza az elmúlt napra. Új élmények, emberek, tapasztalatok és tudás. Ez az, ami igazán számít, és amiért jövőre is szívesen megyek majd.
Perzsa Barnabás 9/Kny
Számomra nagy élmény volt részt venni a versenyben, hiszen maga a téma, és a kihívás is érdekelt. Megtisztelő volt képviselni az iskolámat és kipróbálni magam a sok érdekes feladat során. A csapattársaimmal könnyen ment az együttműködés, hiszen a mindennapokban is jó barátok vagyunk. Sok munkát tettünk a felkészülésbe is és a helyszínen is megtettünk minden tőlünk telhetőt, így hát én személy szerint nagyon büszke vagyok magunkra. Amikor először hallottam a versenyről, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Egyből eldöntöttem, hogy jelentkezni szeretnék, és be is váltotta a hozzá fűzött reményeimet, ugyanis annak ellenére, hogy nem jutottunk tovább, véleményem szerint teljes mértékben megérte jelentkeznünk.
Jankó Anna 9/Kny
Hát nekem nagy élmény volt a verseny, az biztos. Hajnali négykor keltem, hogy kijussunk a buszhoz. Ekkor várt ránk egy minimum 3 órás buszút. A helyszín nagyon szép volt. A feladatok is tetszettek igazából. Először bemutatták a zsűrit és utána megnyitották a versenyt. Voltak olyan feladatok, amik szerintem nem voltak annyira igazságosak és a szerencsén múltak, de összességében élveztem őket. A filmeket is jó volt látni, hogy mások mit hoztak össze és a miénket is jó volt megnézni, én akkor láttam egyben először. Nagy élmény volt és szinte biztos vagyok benne, hogy jövőre is indulok kicsit több felkészüléssel.
Bognár Emma 9/Kny
