Gondolatok a Kárpát-medencei „Édes anyanyelvünk” versenyről
Istvánovics Tamás Ákos 10. d
Idén 51. alkalommal rendezték meg Sátoraljaújhelyen a Kárpát-medencei „Édes anyanyelvünk” versenyt, ahol közel 120 diák küzdött meg a Kazinczy-plakettért és különdíjakért.
A Baranya megyei és Pécs városi döntőből két leőweys diák is – köztük én is – bejutott az országos megmérettetésre. A verseny hasonlóan épült fel, mint a megyei döntő. Október 13-án zajlott az írásbeli forduló, de itt már három óra állt a rendelkezésünkre, hogy megoldjuk a nyelvtani és nyelvhelyességi feladatokat tartalmazó feladatsort. Másnap következett a szóbeli forduló, ahol a zsűri által megadott négy témából kellett egyet választanunk, majd 20 perc felkészülési idő után előadnunk gondolatainkat. Én a „Beszélgetünk még egymással?” című vitaindítót választottam. Csak vázlatot készíthettünk, felolvasni nem lehetett, szónoki képességeinket pontozta a nyelvészekből, irodalomtudósokból, írókból álló neves zsűri. Örültem annak, amikor megláttam Szakonyi Károly Kossuth-díjas írót is a zsűritagok között, az ő írói munkásságát nagyon nagyra értékelem.
A háromnapos verseny zárásaként Széphalmon, a Magyar Nyelv Múzeumában történt az eredményhirdetés. Nagyon örültünk, hogy leőweysként két díjat is elhoztunk. Radó Lilla az Anyanyelvápolók Szövetségének különdíját nyerte meg, én egyike voltam azoknak, akik megkapták a verseny fődíját, a Kazinczy-plakettet.
Itt is szeretnénk köszönetet mondani felkészítő tanárainknak, Varga Judit, Tamás Csilla és Braun Mónika tanárnőknek, akik nagyon sokat foglalkoztak velünk, hogy ezt elérhessük.
A verseny szervezői a délutáni programjainkat is kiválóan szervezték meg, számos lehetőség közül választhattunk. Mi Borsiba (Szlovákia) látogattunk el, megtekintettük a Rákóczi-kastélyt, ahol a fejedelem született. Másnap a Magyar Nyelv Múzeumát néztük meg és a Kazinczy-mauzóleumot.
Az is tetszett a versenyen, hogy találkozhattunk a határainkon túl élő diáktársainkkal is. Érkeztek a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és a Vajdaságból is versenyzők. Az erdélyiek egy színdarabot is előadtak „Szabadnak lenni, mondd, mit jelent?” mottóval péntek este a Latabár Színházban. Másnap is kínáltak a szervezők színházi programot, „Határtalanul” címmel verses-zenés ünnepi műsort nézhettünk meg.
Nagyon sok élménnyel és új baráttal gazdagodtunk a három nap alatt. Mindenkit biztatnék, hogy induljon el a versenyen, megéri!
Gondolatok a Kárpát-medencei „Édes anyanyelvünk” versenyről
Radó Lilla Mária 12.d
Az Édes Anyanyelvünk verseny egy nagy múltú nyelvhasználati verseny. Az idén az 51. Kárpát- medencei döntőt rendezték meg. Az egész Magyarország minden területéről, így a határainkon túlról is érkeztek a megyei forduló első és második helyezettjei Sátoraljaújhelyre. Számomra nagyon megtisztelő volt, hogy ezek között a diákok között részese lehettem a versenyfeladatoknak és a hely szellemében szervezett programoknak.
Az első fordulóra október 13-án került sor a Szerencsi SZC Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Gimnáziumban. A versenyzőknek 180 perc állt a rendelkezésükre egy nyelvtani, nyelvhelyességi feladatsort kitölteni, ahol az általános műveltség és a diákok kreatív gondolkodása is kapott egy kis szerepet. A legnehezebben teljesíthető feladatnak a Beszélni nehéz – avagy Szóról-szóval című rádióműsorokban használt hangsúlyok és hanglejtések jelölését mondanám.
A délután előre megadott és általunk kiválasztott programok szerint folytatódott. Mi a szépen felújított Borsi-várkastélyt tekintettük meg. Ez azért volt érdekes, mert a kastély II. Rákóczi Ferenc szülőhelye. A tárlatvezetés során a termeken keresztül végigvezettek minket a fejedelem életútján, születésétől kezdve rodostói száműzetésben történő haláláig, miközben a kor szellemét is prezentálták.
Este a helyi Latabár Színházban megnyitó díszünnepségen, majd egy, a határon túliak helyzetéről szóló színielőadáson vettünk részt.
Másnap, október 14-én folytatódott a verseny a szóbeli fordulóval. Ennek során a diákok húsz perces felkészülési idő alatt a megadott négy témából választanak egyet, vázlatot készítenek belőle, majd előadják a zsűrinek. Én a játék, miért jó játszani? – témát választottam, mert ehhez tudtam legjobban kötődni személyesen, és mert a megadott műfaj vallomás volt, ami pedig szintén közelebb áll hozzám.
Délután nagyon jó program következett, ami nem szervezett volt, hanem mi választottuk, mert semmiképpen sem szerettük volna kihagyni a Magyar Nyelv Múzeumát és Kazinczy Ferenc Mauzóleumát Széphalmon. Ezért egy helyi busszal kiutaztunk és bejártuk a helyszínt. Nekem nagyon tetszett belül az interaktív kiállítás a Nyelvújító életéről, kívül pedig a hatalmas, árnyas park.
Végül vasárnap, október 15-én ugyanott a múzeumban kiosztották a Kazinczy- emlékplaketteket és a különdíjakat, majd hazaindultunk. Én az Anyanyelvápolók Szövetségének különdíját nyertem, míg másik leőweys társam Kazinczy-plekettet kapott.
Számomra ez a két-három nap, amit Sátoraljaújhelyen töltöttünk, meghatározó élmény volt, nemcsak a verseny miatt, hanem elsősorban azért, mert itt sok művelt, a magyar kultúra iránt érdeklődő fiatallal találkozhattam.
