Hallottam legutóbb egy idézetet, egy angol professzortól (J.H. Prynne), valahogy így mondta:
“Gyakori a gondolat, hogy a vers a nyelv eltúlozása, felcicomázása. De nem. A vers a nyelv legletisztultabb formája, egy párlat; annak egy bátor, őszinte, bocsánatot nem kérő formája, ami zsigerien kifejező.”
Mikor a Hiány és emlékezet című kiállításon voltunk az osztállyal és Probszt Réka tanárnővel, még nem hallottam ezt az idézetet, de utólag Breuer Marcell művei és a Bauhaus hangulata jutott eszembe róla. A hasonló letisztultság, a célravezető formák. Van az egésznek egy poroszos szelleme.
Magáról Breuer Marcellről először Forbát Alfrédon keresztül hallottam, aki egy másik híres pécsi Bauhaus építész, és ezenkívül a tízes PÁR cserkészcsapatot is ő alapította – ami Magyarországon az első vidéki csapat – már több mint száz éve. Egyszer beszélgetésbe keveredtem egy csapattársammal, így jutottam el a sok-sok híres pécsi építészhez. Később édesapám, Horváth Tamás pécsi könyveiből, illetve az ő neveiket viselő buszmegállókból, utána pedig Odrobina tanár úr rajzóráin is tanultam róluk.
Az ilyen gyakori találkozásaink után furcsálltam is, hogy nem volt valamilyen megemlékezés nálunk, szülővárosukban. Ezért igazán hiánypótló jellegű ez a kiállítás az m21 Galériában, amit médiaórán látogattunk meg, ahol Balogh Tünde múzeumpedagógus kalauzolt végig minket Breuer Marcell élettörténetén és pályáján.
Maga a kiállítás magánéleti információkkal is szolgált, többek között ki volt állítva a bizonyítványa is, és két falnyi történet az életéről itthon, Weimarban és a tengerentúlon. Természetesen a fő attrakció a kiállítás iparművészeti része, a sok szék, fotel, asztal és szekrény, amit a galériának sikerült megszereznie a kiállítás idejére. Megismerkedhetünk jobban a Bauhaus belső működésével, műveivel és színházi tevékenységével is, ami nekem például újdonság volt. A következő terem az általa tervezett épületeket mutatta be makettként, ahol is egy interaktív szerepjátékot folytattunk: négy csapatban egy-egy épületet kellett bemutatnunk és “eladni” a terveket. Nyertest nem hirdettünk. Ezután az utolsó előtti szobában személyes leveleit olvashattuk, és tervezőtársai műveit is megtekinthettük. Itt a csapatoknak a leveleiben leírt pontos információkat kellett kikeresni. Végül egy rövidfilmet is megnéztünk Breuerről, amit csak és kizárólag itt lehet jelenleg megtekinteni, amiben róla szóló anekdotákat és szakrális célú épületeinek pontos bemutatását ismerhettük meg.
Összességében: tájékozott tárlatvezetés és jól összerakott, szép kiállítás. 9/10.
Horváth Gellért
11. f
