2024. március 14-17. között iskolánk diákjai informatív, izgalmas és tanulságos történelem-tanulmányi kiránduláson vettek részt Budapest, Krakkó és Auschwitz helyszínekkel. A kirándulás célja az volt, hogy a diákok közelebbről megismerjék a 20. század jelentősebb történelmi eseményeit, jelentőségét, valamint azok emlékeit.
Kirándulásunk első napját Budapesten kezdtük, ahol ellátogattunk a Holokauszt Dokumentációs és Emlékközpontba. A diákok itt átfogó képet kaptak a holokauszt borzalmairól, és megismerhették a magyar zsidóság sorsát. A kiállítások és a személyes történetek mély benyomást tettek mindannyiunkra, és segítettek jobban megérteni a történelem ezen időszakát. A délután folyamán a Rumbach utcai zsinagógában budapesti gettótúlélőkkel és az ő történeteikkel ismerkedtünk meg. A napot egy összefoglalóval zártuk, ahol megbeszéltük az átélt élményeket és benyomásokat.
A második nap kora reggel utunkat busszal folytattuk Krakkóba. A városba érkezés után egy városnéző túrán vettünk részt, amely során megismerkedtünk Krakkó történelmi nevezetességeivel. Ellátogattunk a Wawel-dombra, ahol megnéztük a híres királyi várat és katedrálist, majd sétáltunk a Rynek Główny-n (Főtéren), amely Európa egyik legnagyobb középkori piactere. Bejártuk a Kasimierz negyedet is.
A harmadik nap délelőttjén Wieliczka-sóbányáiba látogattunk el, amely a világ egyik legrégebbi sóbányája és az UNESCO világörökség részét képezi. A diákok megcsodálták a sóból készült szobrokat és kápolnákat, és megismerkedtek a bányászat történetével és jelentőségével. A délután folyamán utunk talán egyik legmegrázóbb és egyben legfontosabb állomása Auschwitz volt. A látogatás során a diákok szembesülhettek a náci koncentrációs táborok működésével, kegyetlenségeivel és áldozataik szenvedéseivel. A helyszíni tárlatvezetések és a túlélők beszámolói mélyen megérintették a diákokat, és mélyebb megértést nyújtottak a holokauszt borzalmairól és az emberi természet sötét oldaláról.
A kirándulás utolsó napján Zakopanéba látogattunk, amely a Lengyel-Tátra egyik legnépszerűbb turisztikai célpontja. A festői hegyvidéki táj és a hagyományos lengyel hegyvidéki kultúra bemutatása nagyszerű élményt nyújtott a diákoknak.
Összességében a kirándulás során diákjaink rengeteg új ismeretet szereztek a 20. századi történelemről, és mélyen megélték a látottak és hallottak tanulságait.
Béresné Timár Andrea, Kiss Bence István
Diákok, résztvevők élménybeszámolója az utazásról
Egy felejthetetlen beszélgetés a budapesti zsidó gettó túlélőivel
A krakkói tanulmányút első napját Budapesten töltöttük. Először a Holokauszt Emlékközpontot látogattuk meg ami lehengerlő volt. A sok új információ és borzalom együttese egyszerre volt érdekfeszítő és érzelmileg megterhelő.
Ezek után egy újabb érdekes élményben volt részünk. Körbevezetést kaphattunk a Zwack Múzeumban, ahol egyszerre kavargott az intenzív gyógynövények illatának együttese és a régmúltba nyúló cég történelme.
Majd ezen információk után ellátogattunk a Rumbach utcai Zsinagógába, ami elkápráztatott. Sok érdekes információval és új élménnyel gazdagodtunk ugyanis a zsinagóga emeletén egy kiállítást tekinthettünk meg. Számomra megtisztelő élmény volt, hogy minden fiúnak kipát más néven kapedlit kellett viselnie, mivel egy felszentelt zsinagógában voltunk. Sokunknak ez volt az első alkalom, hogy felszentelt zsinagógában jártunk. Ezek után két részre osztódott a csoport és lehetőséget kaptunk két elragadó hölggyel beszélgetni a Budapesti gettó és német megszállás borzalmairól. Én Sólyom Olga történetét hallgathattam meg ami egyszerre volt inspiráló, megrázó és felemelő. Egy csodálatos embert ismertem meg aznap. Mondhatni a világ legelhivatottabb és legszorgalmasabb emberét. Olyan életszituációkba csöppentünk bele történeteivel, amikkel legrosszabb rémálmainkban sem találkoznánk. Pár mondatban elmondom számomra miért különleges Olga.
Olga az 1944-es felszabadítás előtti 6 hétben összesen 23 helyen volt, egyfolytában fenyegette őket a halál, az éhínség. Sokszor loptak ételt, tejet és legtöbb éjszakájukat pincékben töltötték. Egyszer Olga családja – anyja, nagynénje és unokatestvére – egy pincébe vonult menedékbe több emberrel, amikor egy bomba csapódott be közvetlen melléjük. Olga elmesélte, hogy csak ők élték túl mert a pince másik végében voltak, majd kimentek a pincéből átsétálva a halottakon. Ekkor volt Olga 11 éves. Ezek után nem sokkal felszabadították Budapestet az orosz katonák. Azt mondta, amikor kilépett az utcára megtapasztalta milyen a szabadság érzete. 11 évesen. Ezen szörnyűségek után Olga egy eszméletlen kemény háború utáni időszakon ment keresztül, ahol 14 éves korától mindent magának intézett, bevásárolt, dolgozott. Rövidesen elkezdte az egyetemet majd 1977-ben le is doktorált. Olga elmesélte nekünk, hogy 14 évesen vasöntödében dolgozott segédmunkásként heti 48 órát amikor iskolai szünet volt, és ezt a pénzt mind ételre költötték. Az 1956-os forradalom alatt Olga egyetemre járt és gyermeke 6 hetes volt, e közben pedig heti 18 órában műszaki rajzolóként dolgozott annak ellenére, hogy nem tudott rajzolni, de kellett a pénz. Olga ma 90 éves, bár ezt, ha nem mondták volna körülbelül 30 évvel fiatalabbnak saccolnám. Megosztotta velünk, hogy már “csak” hetente egyszer jár, télen-nyáron, kültéri uszodába úszni, és hogy az 1000 m-es távok helyett már “csak” 800 m-es távokat úszik.
Olga legújabb elfoglaltságai közé tartozik a mesterséges intelligenciáról szóló előadások hallgatása és annak tanulmányozása. Beszédében gyakran használja a by the way kifejezést és összesen 4 idegen nyelven tanult: orosz, latin angol francia; ami közül kettőn folyékonyan beszélt. Illetve 15 évesen, azaz 4 évvel a háború után, az Ifjúsági Világtalálkozón angol kísérő tolmács volt. Később a külkereskedelemben dolgozott, ahol számtalanszor Moszkvában és kétszer az USA-ban is tárgyalt. Ezen történetek mellett számtalan élettapasztalattal gazdagodtunk, nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a beszélgetésnek.
Pár idézet Olgától:
- “Nincs másnak értelme, mint dolgozni és szabadnak lenni”
- “Nincs lehetetlen, csak tehetetlen” – Sólyom Olga.
Heisz Botond
11.c
Föld alatti bányáktól a hegyekig
A 9.d osztályból csak ketten, voltunk jelen a kiránduláson, viszont annál jobban élveztük. A legszebb Krakkó óvárosa volt. A kedvencünk a wieliczkai sóbánya. Mindkettőnknek nagyon tetszettek a hatalmas termek a föld alatt és a sószobrok (főleg a törpék 😊). A túravezetőnk szimpatikus volt és nagyon jól beszélt magyarul, annak ellenére, hogy lengyel volt. Sok érdekes legendát és történetet mesélt a bányáról és a sóról. Megismertük a legendát, hogy hogyan került a só Lengyelországba.
Zakopaneben láttunk egy nagyon hangulatos vásárt is a hegyek mellett. Nagyon jó élmény volt a kirándulás, reméljük, hogy még lesz alkalmunk ehhez hasonló kirándulásokon reszt venni.
Tóth Cecília és Szántó Zsófia
9.d
Kilencedikes szemmel…
Az egész kaland úgy kezdődött, hogy felszálltunk egy nagy vonatra és seperc alatt ott voltunk Budapesten a Holokauszt Emlékközpontban. Az érdekfeszítő történtek után a Zwack Unicum italgyárba érkeztünk, ami nagyon feldobta a hangulatot. A szállás nagyon király volt, mert Salamon barátom vacsorát is főzött, ami ínycsiklandó volt. Következő nap Krakkó csodálatos városába érkeztünk a legérdekesebb épület a gigantikus Wawel vára volt, amely előtt egy tűzokádó sárkány foglalt helyet. Másnap a wieliczkai sóbánya barlangjait jártuk körbe, amibe kiállításokat helyeztek el. Egy klausztrofóbiás barátom itt győzte le a félelmet. Majd meglátogattuk az auschwitzi koncentrációstábort, amely lelkileg megviselte a diákokat, viszont a következő megálló Zakopane városába repített minket. Máris felszabadultak mentálisan az emberek. Hazafelé egy gyönyörű hölgy mellé ültem, ami feldobta a napomat. Hasznosnak találtam eme programot, ami nem csak a szívemet melengette meg, hanem sok tapasztalattal is gazdagodtam.
Bognár Árpád
9.c
Megdöbbentő erejű kirándulás
Lehetőségünk volt részt venni az iskola által szervezett krakkói kiránduláson. A kirándulás fő témája a Holokauszt volt. Eseménydús napokat töltöttünk el Budapesten, Krakkóban, Auschwitzben, Birkenauban és Zakopane területén. A kirándulás számunkra nagyon tanulságos volt, illetve megdöbbenve tapasztaltuk az emberi elme hatalmát és ezáltal rendelkező befolyását az őt körülvevő közegre. A témához kapcsolódó helyszínek nyomasztó hatást gyakoroltak ránk viszont bátorságot adtak a társainkra ható bántalmazás elleni fellépésre. Mély tisztelettel és fájdalommal emlékezünk meg embertársainkra.
10.a
Auschwitzot egyszer mindenkinek látni kell!
Én vendégként tartottam a társasággal erre az utazásra. Nem jártam még Lengyelországban, nagyon tetszett, jó volt a légkör, kedvesek a turistákkal. Krakkó egy színes város, volt sok és szép látnivaló. A sóbánya igazi turista-csalogató látvány volt remek idegenvezetéssel. Auschwitz múzeumát szerintem mindenkinek látni kell legalább egyszer…de lehet, hogy egyszer épp elég. Zakopane városa pedig személy szerint belopta magát a szívembe, oda mindenképp szeretnék és vissza is fogok térni. Köszönöm szépen a tanároknak és a gyerekeknek is, hogy velük/veletek tarthattam.
Szentkirályi Dávid
Szép kilátás, finom sajtok
Nagyon élveztük az utat, az egészet nagyon érdekesnek találtuk. A kedvenc helyünk Zakopane volt, nagyon szép volt a kilátás a hegytetőről, a bazárban pedig nagyon finom sajtokat árultak. A budapesti városnézést is élveztük, a Holokauszt múzeum nagyon izgalmas volt. A sóbányát nagyon szépnek találtuk, jó volt az idegenvezető, meglepően jól beszélt magyarul. A benti szobrok szépek voltak, bár a liftben felfelé kicsit féltünk. A legérdekesebb helyszínnek Auschwitz-et találtuk, az érintett meg minket a legjobban. Itt is jó volt az idegenvezetőnk, sok érdekes dolgot mondott el. A rengeteg személyes tárgy és fényképek nagyon megindítóak voltak. Birkenau jóval félelmetesebb volt, részben mivel már sötétedett másrészt meg mivel a terület óriási volt. Összeségében nagyon jól éreztük magunkat és sok új dolgot megtanultunk az út során.
9.b
Felvonó kontra túrázás
Az út során nagyon sok kiemelkedő élményben volt részünk, amiket egyikünk se fog elfelejteni, de ha egyet ki kellene emelnünk, akkor az mindenképpen a Zakopanéban való megállás lenne. Eleinte nem nagyon tudtuk a fiúkkal, hogy mit kezdjünk magunkkal (általában ez nem vezet jóra), ezért jött az ötlet, hogy a felvonó használata helyett inkább túrázzunk fel a dombon. Talán a dolog spontánsága még dobott is a hangulatán. Az eleinte általunk 20-30 perces “sétának” megítélt útból körülbelül 50-60 perces erdőjárás kerekedett. Ez egyáltalán nem minősült bajnak, mivel nagyon szép helyeken sétáltunk. A túraútról való letérés után kénytelenek voltunk az erdőben folytatni a mászást, ahol az elemi körülmények (csúszós talaj utcai ruhával vegyítve) is ellenünk dolgoztak. Az elcsúszási arányunk 75% lett. Viszont ez egyáltalán nem zavart minket: ez volt az egyik legszebb és leghangulatosabb túránk az elmúlt időkben. Az erdő szélén a tavaszt hirdető, harmatos fűvel borított, napfénytől gőzölgő mezők, az erdő mélyén pedig még a tél hűvösébe kapaszkodó lágy szellő varázsolta el az érzékszerveinket a tavasz friss illatával és a tél végének erőtlen érintésével. Alacsonyabban a hegy ormáról leolvadó jég táplálta patakokkal, magasabban hófoszlányokkal találkoztunk. A túra nehézségét az adta, hogy mivel csak légvonalban kinéztük a célpontot (a hegy tetején lévő tornyot) nem túraúton mentünk, hanem egyenesen a cél felé, iránytűvel tartva a helyes irányt. Így természetesen az utunkat kidőlt fák és sziklahasadékok szabdalták, amiken vagy át kellett mászni, vagy meg kellett őket kerülni. Végül csapzottan, koszosan, letört gallyakkal a hajunkba gabalyodva, leizzadva, mint az ősemberek bukkantunk elő az erdő szélén. Az erdőből való kiérés után a sípályán kellett felsétálnunk, ennek a szabályosságáról ismereteink ködösek. A csúcsot elérve kb. 15 percet gyönyörködtünk a panorámában, és a lehetséges túraútvonalakban, amik eléggé beindították a fantáziánkat. Ezek után a felvonót használva lementünk, ezzel fejenként kb. 5 zlotyit spórolva. Ezek után volt még 20 percünk a vásár megnézésére, ami nem bizonyult feleslegesnek. A sajttól kezdve, a takarón át a játék fejszéig vettünk dolgokat, sok minden máson pedig elgondolkoztunk. Ezután megkezdtük utunkat a busz felé, figyelve arra, hogy nehogy véletlenül elkéssünk. Még egyszer hangsúlyoznánk, hogy nehéz volt eldöntenünk, hogy mit emeljünk ki, annyi szuper élményben volt részünk.
Czömpöly Bálint, Heisz Botond, Varsányi Benedek és Bocor Gergely 11.c
