Olyan jó érzés, amikor az ember valami újat adhat a környezetének. Valami olyannal gazdagíthatja azt, aminek a hiánya ugyan eddig fel sem tűnt, mégis, amint elkészül, tökéletesen belepasszol közegébe, sőt olyan, mintha mindig is ott lett volna. Ilyen lehet például egy kis kertecske, ha szívünket-lelkünket, némi energiát, na meg egy kis virágföldet beleadva készítjük el.
Lukács Laura tanárnő csodálatos ötlete volt, hogy készítsünk egy «potager»-t az iskolaudvaron, amivel mi, 9/Kny-esek természetesen egyetértettünk. Így hát egy nap fogtuk az ásókat, a kertészkesztyűket, az elültetésre váró, (hozzánk hasonlóan remélem, nagyon lelkes) növénykéinket, na meg persze jó sok papírt, hiszen amellett, hogy alkottunk egy fantasztikus virágoskertet, még az ott helyet kapó növényekről is tanulhattunk. Minden elültetett fűszernövényhez készült egy ismeretterjesztő plakát, az ügyeskezűek pedig még le is festették őket.
A provence-i kiskertünkben otthonra lelhettek Laure babérjai (les lauriers de Laure), Ophelia rozmaringja (le romarin d’Ophélie), két olasz szalmagyopár (les immortelles) illetve Vatai tanárnő levendulája (la lavande de Mme Vatai). Egy kakukkfű pedig még beköltözésre vár.
Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, miközben a kerten dolgoztunk. Érdekes dolgokról tanulhattunk, nem csak a szótárunkat bővíthettük új francia szavakkal, de irodalmi alkotásokról is szó esett, és mindennél fontosabb, hogy alkottunk valami maradandót. Remélem, a növények is ugyanolyan boldogok új otthonukban, mint amilyen én voltam az elkészült kiskert láttán.
Raffay Janka
9/Kny