„Ifjú szívekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem millió gyökerű.
Szent lázadások, vágyak s ifjú hitek
Örökös urának maradni:
Nem adatik meg ez mindenkinek,
Csak aki véres, igaz életű.
Igen, én élni s hódítani fogok
Egy fájdalmas, nagy élet jussán,
Nem ér föl már szitkozódás, piszok:
Lyányok s ifjak szívei védenek.
Örök virágzás sorsa már az enyém,
Hiába törnek életemre,
Szent, mint szent sír s mint koporsó, kemény,
De virágzás, de Élet és örök.”
Kedves Kollégák, régi Diákok!
Emlékezni gyűltünk össze itt, a Leőwey haranglábnál. Emlékezni, s hálát adni elhunyt kollégáink, tanáraink életéért.
Ady Endre elhangzott verséből Vönöczky Endre, iskolánk egykori énektanára, orgonaművész írt kórusművet. Ma is gyakran visszacseng a fülemben, ahogy jó fél évszázada énekeltük.
Úgy gondolom, mindenkiről – akik előtt ma itt fejet hajtunk – elmondhatjuk, hogy életük örök, mert emlékük ifjú szívekben élnek tovább…
Tanáraink, tanártársaink, akiknek a nevét a haranglábon olvashatjuk, mind külön egyéniségek voltak. Ahány név, annyi lélek. Más-más életszemlélet, temperamentum, más-más tantárgy iránti elköteleződés. Ami közös volt bennük, az a szellemiség, ami mindig is meghatározta a Leőweyt. Az ifjúság nevelése, életútjának helyes mederbe terelgetése mindannyiuk élethivatása volt. Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy – a sokszor szükséges szigor mellett is – kivétel nélkül mind szerették a rájuk bízottakat. Az utóbbi évtizedekben vált – kissé humoros – szólássá a „Leőwey Szelleme”. Valóban, a Leőweynek volt, van, s – bízom benne, hogy – mindig is meglesz az a csak rá jellemző szellemisége, melyet elődeink, volt tanáraink, kollégáink, s a mai kollégák – természetesen az ifjúsággal közösen teremtettek / teremtenek meg. Hogy mi ez az örökség? Emberség, tisztesség, kötelességtudat, egymásra odafigyelés, igényesség mind a munkában, mind az emberi kapcsolatokban.
Mikor építették a kölni dómot, állítólag megkérdezték az egyik munkást, mivel foglalkozik. – Látják, töröm a követ, egész nap robotolok. Megkérdeztek egy másikat is, aki ugyanazt a munkát végezte. Ő így válaszolt: Építem a kölni dómot.”
Micsoda különbség!
Volt kollégáink – ha sokszor nehéz is volt – mindannyian az utóbbi lelkülettel végezték feladatukat.
Tanári pályám során nap, mint nap emlékeztem. Meg-megálltam 1-1 tabló előtt, megelevenedett hol egy mondat, hol egy mozdulat…
10 évvel ezelőtt ugyanitt elsősorban volt tanáraim emlékét idéztem fel – Görcs László igazgató úrtól kezdve… (Az iskola 2013/14-es évkönyvében olvashatjuk a róluk megfogalmazott gondolatokat.)
Most az azóta eltávozott kollégákról szeretnék megemlékezni.
Mindenek előtt :
Dr. Szolcsányi Jánosné Küpry Judit igazgatónőről, Juditról, aki a 41 itt töltött évéből 20 éven át igazgatta az intézményt. († 71 éves korában 2016.12 28-án.)
A Gimnázium Közösségének nekrológjából idézek:
„1991-2011 között volt iskolánk igazgatója. Igazgatóként tudatosan támaszkodott a nagy elődök által elért eredményekre, tisztelte és ápolta a régi hagyományokat, ugyanakkor törekedett arra, hogy az iskola minden szempontból megfeleljen a modern kor követelményeinek. Egyéni arculatú, egyedi iskola megteremtésén fáradozott… Törekedett a diákok személyiségének teljes kibontakoztatására. A tehetségekkel való igényes foglalkozás mellett fontosnak tartotta a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását. Nevéhez fűződik gimnáziumunkban az Arany János Tehetséggondozó Program és a magyar-francia két tanítási nyelvű képzés bevezetése… Közismert volt igazgatónő gyermekszeretete. … Bámulatos módon név szerint ismerte a diákokat, és őszinte érdeklődéssel, segíteni akarással nyomon követte sorsukat. Ugyanez a közvetlenség és empátia jellemezte a kollégáihoz, tanártársaihoz fűződő kapcsolatát is, osztozott örömeikben, de a bajban is mellettük állt támaszként.”
Az igazgatói iroda ajtaja ugyanúgy, mint a szíve, mindig nyitva volt a betérő felé.
Dr. Nagy Gyuláné Patay Klára – Klári néni – igh. († 90 éves korában 2017-ben.)
Dr. Sárkányné Lengyel Mária visszaemlékezéséből idézek:
„1953-ban került tanárként a Leőwey Klára Gimnáziumba. 1974 -1983 között – nyugdíjba vonulásáig – igazgatóhelyettesként dolgozott. Óriási munkabírásáról tanúskodik egész pályája. Az osztályfőnöki feladatok ellátása mellett munkaközösség vezető is volt, … gimnáziumunk fennállásának 75. évfordulójára megszerkesztette az iskola jubileumi évkönyvét, és alapos kutatómunkával feldolgozta az intézmény történetét. Magas színvonalon, megbízhatóan végezte munkáját. Nyugdíjba vonulását követően sem szakadt meg a kapcsolata az általa oly nagyon szeretett iskolájával. Örömmel vett részt a gimnázium rendezvényein, minden, az iskolával kapcsolatos eseményt érdeklődően nyomon követett. Szoros, baráti kapcsolatot ápolt nyugalmazott kollégáival… Nyugdíjas klubot alapított, melynek programjait éveken keresztül ő szervezte és pontosan dokumentálta. Szívügyének tekintette, hogy ez a közösség az ő visszavonulása után működjön.”
Az elmúlt évtizedben több magyar – történelem szakos tanárunktól / kollégánktól kellett elbúcsúznunk.
Oroszlán Józsefné Terike (†2016-ban 80 évesen)
A történelem munkaközösség vezetője, tantárgyának kimagasló ismerője volt, aki igyekezett a történelmet mindig objektív szemlélettel, tényszerűen tanítani. Neki köszönhetők az egész iskolát megmozgató, megemlékező történelmi kirándulások Szigetvárra, Siklósra, Mohácsra és Pécsváradra.
Türelmes, jóindulatú, szerény egyéniségével kivívta tanártársai és a diákság szeretetét, tiszteletét és megbecsülését, bölcs megszólalásaival biztos pontja volt a tantestületnek.
Felelősségteljes megbízatása volt a bíróságon a népi ülnökség, melyet hosszú éveken át végzett.
Matavovszky Iván iskolánk nagy tudású történelem tanára 2019. 12. 31-én hunyt el 88 évesen.
Czigány Endréné, Baba néni magyar-történelem szakos (†2019-ben 95 éves korában)
Évtizedek óta nyugdíjba ment, de régi tanítványai és az idősebb kollégák ma is szeretettel emlékeznek rá.
Nemcsak jó szaktanár volt, de különösen nehéz családi élete ellenére is odaadó, gondoskodó osztályfőnök is, aki szívén viselte tanítványainak a gondjait.
Tüskés Tiborné Szemes Anna – Baba néni († 2020-ban 90 éves korában, szülővárosában Nagykanizsán temették el.)
A 60-as 70-es években volt az iskola emblematikus magyar tanára. Nagy egyéniség volt, megingathatatlan világnézettel és hivatástudattal, olyan tanár, aki előtt nem lehetett nem egyenesen megállni. Ahogy az ő szavainak súlya volt, úgy nekünk is törekednünk kellett a pontos, egyértelmű fogalmazásra, a szép magyar beszédre. (Hiszem, hogy a szókincsünket gazdagította a sok memoriter, olykor szó szerinti tanulás.) Német nemzetiségis osztálytársam emlékszik arra, hogy a kis falvakból érkezett sváb gyerekeknek külön szervezett korrepetálást, hogy megtanítsa őket a magyar helyesírásra.
Ki kell emelni az irodalomszakköri munkáját, az irodalmi kiállítások és kirándulások szervezését, ami sokaknak meghatározta az életútjukat.
Kapcsolatot ápolt a magyar kultúra nagy alakjaival, akiket meg is hívott az iskolába. Ma is olvasható a 32-es teremben az emléktábla Németh László gondolatával: „Tartsanak ki a divatok szelében is amellett, aminek a szépségéről, igazságáról meggyőződtek.”
Tüskés Tiborné életútjáról a fia és unokája szerkesztésében megjelent „Drága Tanárnő!” c. kötetben olvashatunk tartalmas, szép írásokat.
Gergely Jánosné, Éva néni († 91 éves korában 2021. 01. 08.)
Magyar nyelv és irodalmat tanított a Leőweyben 1961-1989-ig. Nagy humán műveltségű, széles látókörű tanár volt.
Éva néni maga volt a derű, a mosoly, a nyugalom, a jó humorérzék. Fontosnak tartotta a határon túli magyar – sepsiszentgyörgyi, kassai – testvériskolákkal való kapcsolatok ápolását. Szívesen fogadott vendégeket, s a kóruskoncertek utáni – sokszor éjszakába nyúló – beszélgetések, közös éneklések lelke volt férjével, János bácsival együtt.
Szederkényi Ervinné, Julika († 2022 decemberében)
Kovács Lászlóné, Vera nekrológjából idézek:
„A 70-es, 80-as években volt az iskola meghatározó, rendkívül lelkes, érzékeny magyar nyelv és irodalom tanára. Irodalmi színpadot szervezett, tehetséges diákjaival szépen szerepeltek szavalóversenyeken, színpadi művek előadásával (pl. Svejk) a Helikonon is kimagasló eredményeket ért el. Tanítványai közül többen színészi, írói, előadói pályára léptek (pl. Lipics Zsolt, Gráf Csilla, Balogh Róbert). Segítőkész, empatikus ember volt, nemcsak diákjainak, hanem bajba jutott tanártársainak is segített, ahogy tudott, konfliktusokat felvállalva, kitartva elvei mellett.
Szabó János a fiatalabb generációhoz tartozott. Még aktív tanár volt, amikor 2014-ben hosszú, kitartó küzdelemmel viselt betegsége úrrá lett rajta.
A Bonis Bona-díjas kiváló magyartanár 30 évet tanított iskolánkban. Nagy tudású, érzékeny irodalmár volt, de nem vetette meg a fizikai munkát sem. Az első gondolat, ami megfogalmazódik a róla kérdezőben az, hogy jó ember volt.
Leőweys tanári pályáját még Dr. Bernáth Józsefné igazgatónő mellett kezdte. Az ő visszaemlékezéséből idézek: „A rendszerváltást követően 1990 októberében az ’56-os forradalmi eseményeket idéző ünnepi beszédre Szabó Jánost kértem fel. Büszke lehet a Leőwey Klára Gimnázium arra, hogy az 1956-ot felelevenítő első iskolai ünnepélyen a megemlékezést a szavaiban és tetteiben is hiteles tanára tartotta!”
Szabó János – hagyatékából hátrahagyott – könyveit külön gyűjteményként őrzi az iskola könyvtára.
Kürti Kovács Sándor magyar – orosz szakos tanár, könyvtáros, író, költő (†2022-ben, 81 évesen)
Kovács Sándorra, iskolánk könyvtáros tanárára a legtöbb diák mint egy mogorva emberre emlékezik, aki elvárta, hogy mindenki kellő áhítattal és a könyvek iránti tisztelettel lépjen be a könyvtárszobába. Kevesen tudják, hogy neki köszönhető a hetvenes-nyolcvanas években – a kor színvonalának és igényeinek megfelelő – korszerű iskolakönyvtár létrehozása.
Nemcsak őrzője volt a könyveknek, hanem maga is írt: verseket, mesekönyveket és regényeket. Az írásaiban visszamegy szülőföldjére, megörökíti a Tiszazug népének nehéz, küzdelmes életét, az alföldi tanyák világát.
Az írás mellett legkedvesebb időtöltése a kertészkedés volt, még akkor is művelte kiskertjét, amikor elhatalmasodó betegsége miatt már alig tudott mozogni. Hirtelen ment el, tervei voltak még. Több könyve befejezetlen maradt.
Németh Gyulánétól is Kovács Vera búcsúzott 2017 augusztusában, 84 éves korában bekövetkezett halálakor.
„Rózsi néni orosz nyelvet tanított iskolánkban 30 éven át. Többek között az ő nevéhez fűződik a speciális orosz tagozat, mely a 60-as években korszerű, modern nyelvi laboratóriumot nyert egy pályázat útján. Fontosnak tartotta az idegen nyelv nyelvi közegben való gyakorlását, a nyelv kulturális örökségének megismertetését a diákokkal, ezért osztályainak utazást szervezett az akkori Szovjetunióba, Moszkvába, Leningrádba. Szigorú és következetes volt, határozott értékrendet képviselt. A tantestület meghatározó személyiségeként bátran, konfliktusokat is felvállalva nyilvánított véleményt.”
Nyugdíjba vonulása után Győrben élt családja közelében, de nyugdíjas találkozókra, érettségi találkozókra mindig eljött, ha tehette. Már nem teheti…
Szinte hallom a – kicsit ironikus – hangját sejtelmes mosolya kíséretében, amit Vera fogalmazott meg helyette:
„ Angyalkáim, csak semmi pánik, az élet megy tovább…”
Mátyás Gézáné († 2017. 03.)
Klári néni az iskola egyik legkedveltebb matematika tanára volt.
Kedves, szeretetet, bizalmat sugárzó lénye, bölcs tanácsai sok diákot segítettek át nehéz időszakokon. Fáradtságot nem ismerő, sokoldalú tanáregyéniség volt. Már nyugdíjas volt, amikor elvállalta egy német nemzetiségi osztály főnökségét, az ezzel együtt járó német csereutazás és svábbál megszervezését is. A magyar irodalmat és történelmet is szerette. Mesélte, hogy eredetileg magyar szakra készült. Nem csoda, hogy az iskola 75 éves jubileumára meghirdetett pályázatra ő írt színdarabot Leőwey Klára életéről, mely többször színre került az évek során. Az előadásban részt vevő diákoknak életre szóló élményt jelentett.
Dr. Mintál Tiborné / Herbert Jánosné (Járó Mária) (†2019. 98 évesen.)
Mici néni osztályfőnököm, s matematika tanárom volt, 1976-ban tőle vettem át a stafétabotot. A tanári szobában rám hagyott íróasztalában még könyveket is hagyott nekem. Ez nem jelentette azt, hogy többet nem tanított. Kezdetben unokáinak segített, de még élete utolsó éveiben, a komlói idős otthonban is korreptálta az éppen beiskolázott nővért, aki elakadt a matematikával. Kimért kedvessége, tartása mögött sok-sok melegség, szeretet és finom humor rejtőzött, Bölcs gondolatait, élettapasztalatait a későbbi osztálytalálkozókon „rendhagyó osztályfőnöki óra” keretében oltotta belénk.
Hadd idézzek ebből:
„Kezdtem figyelni a boldog, elégedett öregeket. Mi a titka, hogy örömben telnek napjaik, míg mások keserűek, panasszal telve zsörtölődő, sértődött emberek. A válasz: A lélek győzelme a test fölött. Bár a külső ember lassan romlásnak indul bennünk, de a belső napról napra megújul…” Idézte Albert Schweizert is: „Csak azok lesznek közülünk igazán boldogok, akik megkeresték s megtalálták a mások szolgálatához vezető utat.”
Mici néni így élte egész életét. Köszönjük, hogy életünk része volt.
Kádár Gézáné, Hilda (†2017.)
Mint fizika tanár, és osztályfőnök, sokat adott a tanítványainak. Szókimondó, egyenes jellem volt, sajátos stílussal, amit talán nem kedvelt mindenki, de határozott véleményére, ironikus, humoros megjegyzéseire mindenkinek figyelni kellett. Akik közelebbről ismertük, szerettük. A fiatal kollégákat segítette, tanácsokkal látta el, ha kérdezték. A fizika munkaközösség vezetőjeként mindig határozottan kiállt a kollégáiért.
Körükben oldódott fel inkább, akiknek sokat mesélt a családjáról a „király-lány”, ahogy leánykori neve után hívta magát. Betegségét csendben, méltósággal viselte, nem akarta terhelni vele volt kollégáit. Kezdtük érezni a hiányát… de már hiába kerestük…
A matematikusok fiatalabb generációhoz tartozott Tillai Anikó és Gombócz Ernő
Tillai Anikó (†2019. 08. 09.) Először vendégtanárként érintette meg a Leőwey szellemisége. Így a gyermekgondozási idő letelte után itt folytatta a tanári pályát. Tehetséges, lelkiismeretes matematika tanár volt, szerették a tanítványai. Szívügyének tartotta tantárgya megszerettetését a diákokkal, amit tiszta, logikus, egyszerű magyarázatával el is ért. Kötelességtudóan, csendben végezte a dolgát.
Testvérem volt, de kedves, finom humorát soha nem ismertem volna meg, ha nem látom a tanítványai körében.
Gombócz Ernő (†2018.) a matematika munkaközösség emblematikus alakja volt. Pontos, precíz, didaktikus tanítási módszere a gyengébb képességű diákoknak is alapos tudást adott.
Sajnos nem sokáig élvezhette a nyugdíjas éveket.
Dr. Lippné Hamvas Teréz (Varga Tiborné, Teri néni, † 2019.) földrajz-történelem szakos tanár. Sajátos, fanyar humorát nem mindenki kedvelte, pedig lelke mélyén jó szándék vezette.
Szekeres Endre (†2020. 11. 24.)
Informatika tanárként és rendszergazdaként dolgozott, emellett fel sem lehet sorolni mind azt a tevékenységet, amelyet oktató-nevelő munkája mellett mindig jó szívvel elvállalt.
Horváth Miklós angol szakos tanár
Nagyon jól beszélte az angol nyelvet, közvetlen, laza stílusával magával tudta ragadni a diákokat. Nyelvtudásával és széles körű tájékozottságával még az angol szakos kollégáit is elkápráztatta.
Nem volt egyszerű természete, olykor szűkszavú, de közelebbről megismerve mély érzésű, jó beszélgetőtárs volt, sajátos, gyakran fanyar, csipkelődő humorával együtt. Súlyos betegsége vezetett korai halálához, űrt hagyva maga után az őt kedvelőkben.
Tilesch Márta német szakos tanár
2014 júliusában egy facebook bejegyzésben ez áll a kedves német tanárról, osztályfőnökről: „Egy angyallal kevesebb a földön, eggyel több a mennyben!”
Ennél igazabbat nem is lehetne írni Mártiról. Nagyon jó lélek volt.
Kevesen ismerték a – szintén az utóbbi években elhunyt – varró politechnikás
Dr. Páva Istvánnét (Jutkát), aki megvarrta a Leőwey színdarab intézetis lányainak a ruháit, vagy Szász Olivérnét, aki 12 évig tanított a Leőweyben matematikát. (†2016-ban, 90 évesen.)
Tóth Sándorné, Elvira (gazd. igh. †2019.) évekig intézte az iskola gazdasági ügyeit.
Sáfrány Imre házmester, gondnok (†2024. június 11-én, 73 éves korában.)
Erdélyből áttelepülve 1990 és 2007 között a Leőwey adott otthont neki, s családjának. Szorgalmas, segítőkész, mindenre odafigyelő gondnoka volt az iskolának. Lehetetlen, vagy megoldhatatlan problémát nem ismert. Köszönjük neki!
Ha idős embertől kell búcsúznunk, gyakran vigasztaljuk magunkat azzal, hogy – bármily fájó is – „ez az élet rendje” …De tanítványt – ifjúsága legszebb éveiben elveszíteni – emberi ésszel felfoghatatlan, kimondhatatlan fájdalom. Emlékezzünk a korán elment diákjainkra is!
S akik egykori leőweys diákként is itt állunk, döbbenten tapasztaljuk, hogy a találkozókon egyre több hely marad üresen… A kedves osztálytárs hangja, mosolya azonban velünk marad.
Németh László a tanári pályát a következőképpen jellemezte: „Aki egyetlen nagy célra szánta az életét, pályája végeztével szétnéz, merre vannak az emberek, akikben az, amiért ő élt, tovább él…”
Elhunyt kollégáinkra, tanítványainkra emlékezve közösen énekeljük: Megkötöm lovamat… kezdetű népdalt, majd az emlékezés koszorújának és mécseseknek az elhelyezése alatt szólaljon meg iskolánk harangja!
