A nyugdíjas klub által újonnan indított „Pályám emlékezete” sorozat első előadása 2025. 02. 04-én volt. Köszönjük dr. Sárkányné Lengyel Mária és Bereczkiné Székely Erzsébet áldozatos munkáját, mellyel iskolatörténetünk dokumentumait gazdagítják.
Bevezetés
Megtisztelő, hogy elsőként ismertethetem a pályámat. Nem könnyű feladat. Több évtizedes, Leőweyhez kapcsolódó munkát kell rendszerezni, okosan szelektálni, nem nyújtani a beszámolót 60 percnél hosszabbra.
Előzmények címszavakban
- Gyermekkor, iskolás évek: Nagyiván (Hortobágy széli kis falu), Tiszafüred
- Pályaválasztás: általánosban gyógyszerésznek készültem, később a tanári pálya iránt kezdtem érdeklődni (matematika-kémia-orosz szakokban gondolkodtam), középiskolás koromban német-orosz szakra készültem, végül pótfelvételivel kerültem be a Kossuth Lajos Tudomány Egyetem magyar- orosz szakára.
- Egyetemi évek: Debrecen, KLTE magyar – orosz szak (1960-65)
- Társadalmi ösztöndíj a Szolnok megyei tanácstól (összege havi 800 Ft volt)
- Diploma után első két év: Újszász (Újonnan alakult gimnázium, az akkor induló III. osztály osztályfőnöke lettem, magyart, oroszt tanítottam, IV.-ben szintén.)
- Házasság révén kerültem Pécsre, férjem a Mecseki Szénbányák dolgozója volt. Itt a Geisler Eta Kollégiumban kaptam állást, 2 évet itt töltöttem.
Pályám 35 évéből 33 kötődik Pécshez, a Leőweyben 22 évet töltöttem, majd a leőweystákat is befogadó kollégiumban, a Geisler Eta Leánykollégiumban 9 évet. Pályám elején 2 évet tanítottam Szolnok megyében.
Nagy utat tettem meg minden értelemben a Hortobágy széli kis faluból a pécsi, méltán jó hírű Leőweyig.
1969. augusztus elsején lettem a Leőwey tantestületének tagja. Két kisgyermekem született, lett lakásunk, megkezdődött önálló életünk. Nagy kihívás volt e jó hírű iskola tanárának lenni. Mindkét tárgyamat taníthattam. Zömmel orosz óráim voltak, csak egy osztályban tanítottam magyart.
Mindenkinek volt valamilyen tanórán kívüli feladata, én a munkakönyvek felelőse lettem. Éveken át intéztem a IV. évfolyamon a diákok munkakönyv igénylését, átadását. Feladatom volt még több éven át a jegyzői teendők ellátása érettségi vizsgákon. Nagy precizitást, figyelmet igénylő munka volt. Ha hibáztunk, mindent újra kellett írni. Emlékezetes és meghatározó élmény volt első évem jegyzősége. Szabó- varró szakközepes osztályban Páva Jutka és Szőllősi Klárika osztályfőnöki és szaktanári munkája felejthetetlen mindmáig. Két érettségi elnök volt, egy szakmai (Budapest valamelyik ruhagyárának mérnöke) és a közismereti tárgyak elnöke. Az érettségi divatbemutatóval kezdődött, majd a szóbeli feleletekkel folytatódott. Meglepett, számomra teljesen új volt az a gondoskodás, szeretet, odafigyelés a gyerekekre, kollégákra és a „vendégekre”, amit megtapasztaltam. A szülők segítségével biztosított vendéglátás, a nyugodt légkör, a közös munka példaértékű volt. A „leőweys” életérzés talán innen gyökerezik bennem, ami a későbbi évtizedekben tovább erősödött.
Kezdeti évek
Lenyűgözött a hatalmas iskola, 1000 fölötti diáklétszám, nagyszámú (mintegy 60 fő) tantestület, sokféle munkaközösség tanáregyéniségekkel. A hatalmas tanári szoba a patinás, apácáktól itt maradt, egész falat beborító könyvszekrény… Az asztalok szűkösen fértek el, de jutott hely munkaközösségenként mindenkinek. „Mi oroszosok”- Németh Rózsika szavajárása volt – a magyar és matek munkaközösség mellett ültünk. Az idősebb kollégák felkarolták az újakat, a fiatalokat mindenben segítették. Ha kellett vigasztaltak, tanácsot adtak, meghallgattak. Főleg azokhoz kerültem közel, akikkel egy osztályban tanítottam. Összekötő kapocs volt munkánk során a diák, akinek segíteni akartunk, ha probléma adódott, a megoldáson gondolkodtunk, nem pedig azon, hogy más iskolába távolítsuk el.
Mi erősítette ezt a szövetséget?
- Hetenkénti értekezletek, ahonnan mi, az uránvárosiak gyalog mentünk haza, jókat beszélgettünk útközben.
- Ünnepségek, iskolabálok, pedagógusnapi rendezvények meghitt hangulata, vendéglátása.
- Szalagavatók eseménye, a svábbálok különös élménye.
- A híres, valahova kihelyezett tanévzáró értekezletek: Bikal, Bicsérd, Újpetre, Bábolna. Életem nagy élménye, soha el nem jutottam volna a Bábolnai Kombinátba, a méltán híres mezőgazdasági központba. A gyönyörű tárgyalóterem volt az értekezlet színhelye, finom ebéd, majd a kombinát bemutatása, kocsikázás szerepelt a programban.
- Nagyobb kirándulások, szép élmény az erdélyi út.
- Karácsonyi koncertek; főleg a 80-as évektől, Dr. Szabó Szabolcs, és felesége Gabi munkájának köszönhetően. Máig meghatározó ez az esemény sokunknak. Ma már a régi diákokból alakult nőikar koncertjeire járunk, amelyben a fiam felesége is énekel. 2024-ben már a gyerekekből és unokákból létrejött gyerekkórus is fellépett, köztük a 8 éves Hanka és 6 éves Dorka dédunokám is!
Az orosz nyelv tanítása, eredményessége függött az adott osztály jellegétől.
Általános tantervű osztályban nehéz volt. Nagy létszámú, közepes képességű osztályban csoportbontás nélkül kilátástalan volt. (Tanítottam 51 fős osztályban is.)
Német nemzetiségi tagozaton sokkal könnyebb volt. Itt második idegen nyelv volt az orosz, a tanulók motiváltak voltak, pályaválasztásukban is szerepet játszott. Megosztva volt az osztály nyelvi órán, fegyelmi gond nem volt, lehetett haladni, eredményt elérni. Adódtak szélsőséges helyzetek. Volt olyan kis faluból érkezett tanuló, aki általánosban nem tanult oroszt, segíteni kellett órán kívül, hogy osztályozható legyen. Megérdemelte, mert nemzetiségi óvónő lett, eredményesen végezte munkáját szülőfalujában. A másik véglet Gerner Éva, aki első évtől kiemelkedő volt, megyei és országos versenyeken jó helyezést ért el, végzősként az OKTV-n 7. helyezett lett. Elsőtől folyt tehetséggondozás is, egyre jobbak lettek, a befektetett munka eredményekben is megmutatkozott az érettségin, felvételin. Ezekből az osztályokból többen mentek tanári pályára, orosz-német szakra is. Öröm volt őket tanítani.
A biológia tagozatos osztályokba jártak a legtehetségesebb tanulók. A sok jelentkezőből választották ki őket, orvosira készült a zöme. Motiváltak voltak a nyelvtanulásban, de az oroszt kötelező volta miatt nem szívesen tanulták. Jól teljesítettek, de időnként provokáltak, kötekedő magatartást tanúsítottak. Ilyenkor megálltunk, őszintén megbeszéltük a helyzetet, miszerint nem érdemes ellógni az órát, hiszen az egyetemen is alapvizsgázni kell oroszból, ezért jó itt minél jobban elsajátítani az ismereteket, hogy mielőbb lehessen alapvizsgát tenni, és a felszabadult időt fordíthatja az egyetemen az őt érdeklő tárgyakra. Megértették. Zelnik Zsófia is bekerült az első 10 közé az OKTV-n biológia tagozatos létére. Az orosz nyelv nem volt népszerű; egy politikai hatalom jelképévé vált. nehezen értették meg, hogy egy nyelv az adott nép kultúrájának hordozója… Türelem kellett, kitartó munka, sikerélmény (versenyek, érettségi, felvételi). Egy-egy osztály magaviseletét, munkáját meghatározta az ott tanító tanárok egységes követelménye, értékrendje. Szerencsés voltam, jó kapcsolatom volt az osztályfőnökökkel, szaktanárokkal. Időben megbeszéltük a problémákat, osztályzatokat.
Orosz tagozatos osztályok
A ’70-es évek végén kaptam az első tagozatos csoportot. Rendkívül tehetséges, szorgalmas, eredményesen dolgozó társaság volt. Jó alapokkal jöttek, öröm volt velük haladni. Már I., II.-ban kiderült, hogy versenyképesek, 6-8 fő mérette meg tudását városi szinten, jó helyezéseket értek el. III., IV. osztályban OKTV-en indultak többen, Gilbert Edit országos 7. helyezést ért el. Szegeden folytatta tanulmányait, majd a PTE Irodalomtörténeti Tanszék tanára lett. Ledoktorált, kutatómunkát végzett, Ő fordította magyarra L. Ulickaja népszerű regényét a „Médea és gyermekei” címűt. Nagyon büszke vagyok rá. Többen választották a tanári pályát, a rendszerváltás után sikerült oroszról egy másik idegen nyelvre váltani, de akadtak pályaelhagyók is. Felnőttként is megállják helyüket. Emlékezetes a velük megszervezett Lev Tolsztoj emlékműsor: orosz népdalok, regényrészletek, zenehallgatás, kisebb kiállítás oroszos emléktárgyak, Tolsztoj – összes, szamovár, képeslapok, stb… Sok-sok szakmai öröm, versenyeredmények, levelezések élménye él bennem máig… Már az őket követő évben megkaptam egy újabb, 15 fős csoportot. Ők is nagyon tehetségesek voltak, csak a legjobbakat említem: IV.-ben az OKTV-én Gölcz Piroska 9., Hoyk Zsófi 10. helyezést ért el. Volt, aki diplomata lett, volt, aki Prágában tanult tovább. Hoyk Zsófi biológiából is indult az OKTV-n, 6. helyezett lett, Szegeden tanult tovább, kutató biológus lett.
Miért voltak jók ezek a ’C’ osztályok?
Környező falvakból jött a diákok nagy része. Zömmel magukkal hoztak egy jó értékrendet: szorgalom, munkafegyelem, tisztesség, segítőkészség, helytállás. Minden tárgyat szívesen tanultak képességeiknek megfelelően. magas volt a felvételizők aránya egyetemre, főiskolára. Minden szaktanár szeretett ezekben az osztályokban tanítani.
Az orosz tagozat működésének rövid áttekintése
1952-ben indult az első orosz tagozatos osztály, mely 1956-ban érettségizett. 1960-ban indult a következő. Különböző képességű osztályok, változó, de magas heti óraszám, délután kötelező társalgási órák orosz anyanyelvű tanárokkal. Idővel a délutáni órák rövidültek, csökkentek, majd teljesen megszűntek, mert hatékonyságuk nem volt összhangban a befektetett idővel. Az anyanyelvű tanárok segítsége (kiejtés, társalgás, hallás utáni megértés) továbbra is a tanulók rendelkezésére állt. 1962-ben létrejött az nyelvi labor. Új, de nehéz korszaka volt ez a nyelvtanításnak, a szaktanár készített elő mindent, központilag még nem volt tankönyv, hangszalag. Viszont használata hatékony volt. A nyugati nyelveket tanító kollégák is használták. 1978-’80-as évek a speciális orosz nyelvi osztályok kezdete. Minden nap volt oroszóra, egy alkalommal 2 óra, nem volt délutáni társalgás, de anyanyelvi tanári segítség igen, és a Nevelők Házában nyelvvizsga előkészítés folyt Dr. Koch Józsefné vezetésével. Ez nagy segítség volt, mert a diákjaink közép- és felsőfokú minősítéshez jutottak. Működött az MSZBT csoport, „Ki tud többet a Szovjetunióról?” Ferenczi Erzsébet tanárnő vezetésével 1976-ban országos első helyezést értek el. Diákjaink találkozhattak szovjet fiatalokkal, kapcsolatunk volt az uránbányákban dolgozó szovjet mérnökök családjával, részt vehettek a tatai nyári táborban, vagy szovjet táborokban. Az iskola több mint 100 évéből 42 évig működött az orosz tagozat, mely működőképes volt, sok sikert megélt, minden szempontból öregbítette az iskola hírnevét. A pályaválasztás zökkenőmentes volt, az orosz mellé felvételitárgyként választhatták a 2. idegen nyelvet, a magyart vagy történelmet. Szaktanári segítséggel hazai és külföldi egyetemekre is bejutottak. Ez volt a legjobb és szép eredményeket hozó időszak. Jutott idő az anyag megértésére, gyakorlásra, a zene, a festészet, az irodalom remekeivel való foglalkozásra. Itt a mindennapos, intenzív tanári munka és a tehetséges, szorgalmas tanuló hozzáállása garantálta a jó eredményeket. A ’80-as évek közepén érkezett felkérés az egyetem részéről tanárjelöltek fogadására, gyakorló félévük megtartására, amit elfogadtunk. 1988-ban történt a kéttannyelvű orosz nyelvi osztály bevezetése. Jászberény, Tiszalök és Pécs kapta ezt a felkérést a Művelődési Minisztériumtól. Nem volt jövője ezen típusú osztálynak, hiszen 1994-ben érettségizett az utolsó csoport. Anyanyelvű szaktanárok érkeztek a Szovjetunióból, Nyina Novicsenko lektor, a Pavlovszkíj házaspár Minszkből. Problémák adódtak: nehéz volt a beiskolázás, a 8. osztályosok felkészítése, a szülők és gyerekek féltek az ismeretlentől, a bizonytalan jövőtől, az „új”-tól. megindult a magyar anyanyelvű orosztanárok átképzése, hogy történelmet, földrajzot taníthassanak orosz nyelven. Ennek az időszaknak én már nem voltam részese, mert utolsó osztályom elballagása után munkahelyet változtattam.
Osztályfőnökség
Szeretnék külön szólni arról a 4 osztályról, ahol nem csak szaktanár, hanem osztályfőnök is voltam.
1971-75/ A osztály
Nagyon jó képességű, szorgalmas, ideális családi háttérrel rendelkező diákok kerültek ebbe az osztályba. Két éven át tanítottam magyart, 4 éven át orosz nyelvet osztott csoportban. A második idegen nyelv az angol és a francia volt, amit örömmel, eredményesen tanultak. A pályaválasztás reális volt: 11 tanár, 5 orvos, 1 gyógyszerész, 3 közgazdász, valamennyien kitűnő szakemberek lettek. Az OKTV-n elért eredménye alapján név szerint is említem Sarkadi Esztert, aki történelemből, Tímár Tibort, aki angol nyelvből ért el jó helyezést. Osztályfőnökként öröm volt velük dolgozni, örültem jó eredményeiknek a versenyeken és az érettségin, valamint az egyetemi és főiskolai felvételik jó arányának. Nemcsak tanulmányi eredményeik miatt vagyok büszke rájuk, de emberi magatartásukra is. Igénylik az együttlétet, a találkozókat. A távolságok ellenére évenként találkoznak, ahol jelen van a külföldön élő osztálytárs, a világutazó nemzetközi fotós, a vállalkozó szakorvos, a még dolgozó vagy már nyugdíjas kiváló szakemberek csoportja. Segítőkész, önzetlen magatartásuk példaértékű. Nagyon büszke vagyok rájuk.
1978-82/ E osztály
Általános tantervű osztály, de nem a megszokott értelemben. Mitől volt különleges? Kísérleti osztály lett, 2 csoport működött. Egyikbe azok a tanulók kerültek, akik a biológia tagozatra nem jutottak be, de érdeklődtek a tárgy iránt, főleg fiúk voltak. A másik az anyagszerkezeti csoport volt, Marx György akadémikus által irányított kísérleti csoport. Az osztály 14 fiú tanulója közül többen az iskolai kézilabda-csapat erősségei, büszkeségei lettek. Két fiú éveken át a Baranya Táncegyüttes aktív tagja volt, sok-sok fellépés, külföldi út élményével. Színesítette a palettát az a három szentlőrinci diák, akik a Gáspár László által irányított kísérleti általános iskolából jöttek. Ennek az iskolának az volt a lényege, hogy komplex tanterv volt, nem osztályoztak, írásbeli értékelés történt. Nagy gondot fordítottak az órán kívüli tevékenységekre – fizikai munkavégzés, sport, vállalkozási tevékenység, önálló gazdálkodás, partnerségi kapcsolat, stresszmentes diákélet. Az egyetem Pedagógiai Intézete külön jelentést várt e tanulók munkájáról az osztályfőnöktől. Büszke vagyok rájuk, sokan tovább tanultak, tanárok, orvosok, közgazdászok, gyógytornászok lettek. Név szerint említem Benkő Vandát, aki a Kazinczy Szépkiejtési Versenyen 1. helyezést ért el.
1982-86 /C osztály
Ez az első olyan osztály, ahol a szaktanári munkám és osztályfőnöki tevékenységem kiteljesedhetett, ahol sok öröm és szakmai eredmény várt rám. Pécsről és a környező településekről jöttek a tanulók, sok kollégista volt. Orosz nyelvi tudásukról elmondható, a nyelvtani ismereteik, szókincsünk, kiejtésük nagyon jó volt, szorgalmukat megismerve jól lehetett haladni. Kiejtésben kitűnt az egyik fiú, aki Dombóvárról jött, és az ottani orosz laktanyában tökéletesítette tudását. Öröm volt hallgatni beszédét, feleleteit, de nem beképzelten, szerényen kezelte mindezt. Többen jöttek a Köztársaság téri általános iskola francia tagozatáról, ami a pályaválasztásukban segítette őket, hiszen többen választották a francia-orosz szakot, és zökkenőmentes volt az átállásuk az orosz megszűnte után a francia nyelv tanítására. Az osztály egyik felét tanítottam csak, de ez a jó osztályközösség alakítását nem zavarta.
Sok közös program volt, közös élmények, baráti kapcsolatok, közös versenyélmények. Műsoros esteket szerveztünk szovjet fiatalok fogadására. Ez az osztály készítette a „Szovjetunió 60 éve” című zenés-verses kétnyelvű összeállítást. Gyönyörűen énekeltek orosz népdalokat, szépen gitároztak. Iskolán kívül is szerepeltek ezzel a műsorral. Emlékezetes maradt III.-ban a szalagavató vidám műsora alkalmából előadott „Hattyúk tava” részlet 3 fiú előadásában (tüllszoknyában), melyet Tamás Mártonné, Nelli néni tanított be. Két nyáron is részt vettünk a bólyi címerező táborban, mely a csapatépítésen túl jó kereseti lehetőség is volt. Harmadik osztály végén felejthetetlen volt a Moszkva-Leningrád út, mely hagyomány teremtett a tagozat életében. Szülők egészítették ki az utazó csoportot, akik boldogok voltak, mert a szép élményeken túl megtapasztalták a gyerekek bátor nyelvhasználatát a mindennapi életben. A tanulók meglátták azokat a nevezetességeket, amelyeket a tanórákról már ismertek. Legemlékezetesebb a Tretyjakov Képtár anyaga, Rubljov Szentháromság képe, ikonja. Szentpétervár nevezetességeit is megcsodálták remélve, hogy még eljutnak oda életük folyamán.
Versenyeredményeik is csodálatosak voltak. Már az első két évfolyamon a területi versenyeken szép számmal indultak eredményesen. Később a szokásos OKTV, ahol a csoport fele részt vett, hárman eljutottak a döntőig.
Tóth Zoltán III.-ban 3. helyezett, Tóth Ágnes IV.-ben 9. helyezett lett. Itt jegyzem meg, hogy 1985-ben az OKTV döntőjében 3 tanítványom került a legjobb 10 közé. Ez volt a csúcs, kimondhatatlan öröm, ami az ő tehetségüknek, szorgalmuknak köszönhető. Pályaválasztásuk problémamentesen sikerült. A francia, magyar, és történelem tárgyak segítették a leendő tanárok bejutását az egyetemre (14 fő), ketten orvosi pályára mentek. Többen élnek külföldön, de kapcsolatban vannak egymással, a találkozókat megtartják. Nagyon büszke vagyok rájuk.
1986-90/ C osztály
Ez volt az utolsó osztályom a Leőweyben. Itt is csak oroszt tanítottam az egyik csoportnak, Tamásné Nelli volt a párom, akivel az előző osztályomban is jól tudtunk együtt dolgozni. Jól kezelhető, problémáktól mentes osztály volt, szorgalmasan dolgoztak. Az előző évekhez viszonyítva nehezebb volt a beiskolázás, kevesebb volt az oroszból kiemelkedő tudású diák. Sokat segített a pályaválasztásban, hogy magyarból, történelemből, angolból kitűnő szaktanáraik voltak, felkészítették őket az érettségire, felvételire. Többen mentek Közgazdasági Egyetemre, tanári pályára, orvosira. Németh Andrea a Szovjetunióban végezte egyetemi tanulmányait. Szakmailag és emberileg is megállják helyüket, rendszeresen megszervezik az osztálytalálkozókat. Osztályfőnökként, szaktanárként büszkék lehetünk tanítványaink szakmai sikereire, de egyéni, családi boldogságára is. Én kifejezetten büszke vagyok ebből az osztályból arra a leányra, aki nyolc gyermeket nevel orvos férjével harmóniában, szeretetben, boldogságban.
Ezzel az osztállyal is lezajlott a III. év végi szovjet út, de más szervezéssel. Csereprogramban voltunk Leningrádban, a mai Szentpéterváron. Csodálatos volt, visszavágyunk, de nem volt problémamentes az út szervezése. Nem tudtuk azt a kényelmet biztosítani itthon kollégiumi szinten, amit mi kaptunk ott, szállodai elhelyezéssel. Mindannyiunkban volt egy kis csalódás, de mindezt feledtette a Néva-parti város szépsége, élménye.
Zajlott a rendszerváltozás, fáradt voltam, egy kicsit csalódott, így elgondolkoztam a Geisler Kollégium igazgatójának –akit még a debreceni egyetemi évekből ismerek—állásajánlatán. Utolsó osztályom elballagtatása után igent mondtam, és 1991 febr. 1-től nevelő tanár lettem a Geisler Eta Leánykollégiumban. Utólag döbbentem rá, hogy ha nem váltok, az orosz nyelv tanításának megszűnése után munkanélküli lettem volna néhány évre. A kollégiumban 2 csodálatos csoportot kaptam, melyekben leőweysták, német nemzetiségi tagozatos lányok voltak. A kapcsolatom így továbbra is megmaradt a Leőweyvel, és örömmel vállaltam „pótmamaságot”, a nevelőtanári teendőket. Valamikor én is kollégista voltam 9 éven át. Most csak két nevet említek, akik eljöttek Sárkány Marika meghívására erre az alkalomra. Két kedves tanítvány: Dr. Mikó Éva és Rutsch Nóra, de mély barátság alakult ki a csoport többi tagjával is; sok-sok beszélgetés, segítségnyújtás, később levelezés tette felejthetetlenné közös munkánkat. Még dolgoztam a kollégiumban, amikor Nagy Klárika (Dr. Nagy Gyuláné, ny. igazgatóhelyettes, a klub akkori vezetője) meghívott a leőweys nyugdíjas összejövetelekre. Öröm volt újra a régi kedves kollégák közelsége, szeretete, így maradtam itt mindmáig.
2000-től nyugdíjas vagyok, születtek az unokáink, kertet műveltünk Pellérden, a TKM klubbal (Tájak Korok Múzeumok) sokat utaztunk, életre szóló barátságokat kötöttünk. Sajnos 2010. november 24-én elhunyt a férjem, aki pótolhatatlan űrt hagyott az életemben.
A „Sors” ajándéka, hogy leőweysta lehettem, sikereit, örömeit, eredményeit magaménak éreztem. Igazi tanáregyéniségekkel dolgozhattam. Szigor, követelmény, egyéni törődés, szeretet irányította mindannyiunk munkáját.
Szerettem tanítani. Már nyugdíjasként, ha arra járok, meghatódva tekintek a Leőwey épületére, az emeleti tantermekre, ahol dolgozatírás közben annyiszor gyönyörködtem a Szent István tér, sétatér, Székesegyház szépségében, bármilyen évszak volt. Sok éven át volt második otthonom a gimnázium. Itt érettségizett Andrea lányom és Laci fiam. Férjem is sokszor besegített, pl. Trabantjával fuvarozta a fellépő ruhákat Kaposvárról a „Svejk” előadásra.
Befejezésül egy ideillő gondolat: „Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk.” (Pavlenkó, XIX. századi orosz író)
