Március 14-én gimnáziumunk tanulói igen különleges élményben vehettek részt. Ebben az évben ugyanis az iskola rendhagyó eseményt biztosított a diákok számára az 1848-as történések felelevenítésére.
A megemlékezés – köszönhetően a Leőwey színjátszó csoportjának – különböző állomások segítségével mutatta be, hogy miről is szól valójában a mai fiatalok számára március 15-e. Aki részt vett a programokon, az láthatta, hogy a kreatív csapat mélyen beleásta magát a témába, és mindent megtett, hogy a diákság jól szórakozzon, de ugyanakkor oda is figyeljen az előadásokra. Számomra minden állomás kellemes meglepetés volt. Kezdve a Petőfi létezését tagadó – mai kor emberének tükröt tartó – írótársak bemutatásától a záró rap számig rengeteg újítást láthattunk a műsorban. Viszont az imént említett előadások mellett megmutatkoztak a klasszikus ünnepi nagy monológok és versek is, amelyek ismertették a történéseket és azt, hogy ez az ünnep nem csak történelmileg fontos esemény, hanem emellett sokszínű palettát hagyott maga mögött az irodalmat szeretők számára is. Azt hiszem, nem csak én gondolom úgy, hogy a játokos feladatokkal együtt lett ez a műsor egy kerek egész: a ,,Szabadítsuk ki Táncsics Mihályt” és a ,,Csináljunk egy március 15-ei jelenetet bemutató csoportképet” jobban összhangba hozta a közösséget, mint bármely más ehhez hasonló ünnepi alkalom.
Összefoglalva, mint diák roppant hálás vagyok, hogy az iskola ezt az eseményt színesebbé tette, és hogy ez nem csak egy szokásos megemlékezésként vonul be a diákság emlékezetébe, hanem egy olyan péntek délutánként, amihez sok hasonlót szeretnénk még megtapasztalni.
Tóth-Pankaczi Luca Zsófia
9. f
