Március 11-én ötödik óra után elindultunk Lula tanárnővel a 13.14-es vonatra. Felmentünk Budapestig: háromórás utunk tele volt tanulással és feleléssel. Aztán jött a kellemes buszút Pásztóig, amelyre már csatlakoztak hozzánk a leőweys legények is: Brutyó Bertalan és Tabi Ágoston. Másfél óráig ültünk a tömött buszon, teli emberekkel. Megérkeztünk és elfoglaltuk szállásunkat a kollégiumban, ahol Aurélien Atinsi, Laurent Fleuret tagozatvezetőnk régi barátja és kollégája, már vacsorával várt minket. Mindenki nagyon kedves volt és vendégszeretettel fogadtak minket.
Másnap a programok előtt még próbáltunk egyet a romoknál, aztán megkezdődött az atelier a francia tagozaton: ismerkedős játékokat játszottunk, majd meghallgattuk a többi versenyző előadását és tanácsokat adtunk egymásnak. Délután megkezdődött a verseny, ahol négy nyelven hallgattunk slameket: franciául, angolul, németül és magyarul is. Ellenfeleinkre nem úgy tekintettünk, hogy le kell őket győznünk, hiszen az idei téma a „béke” volt. Ahogy az egyik slammer mondta, adtunk egy esélyt a békének.
A slam egy társadalomkritikus, szókimondó költészeti-előadóművészeti műfaj, ezért én a női lét témáját választottam. Tabi Ágoston a műfaj hangzásbéli tulajdonságait aknázta ki: énekelt, kreol argóval kevert franciájával ritmikus hangzást hozott létre. Olyan befogadói zűrzavart kavart, hogy a nézőtéren azt sem tudták, hogy hurrikán-e vagy porördög. Weich-Vass Szonja slamje a költészethez vitt közelebb, jól megválogatott szavain három percnél jóval tovább kell gondolkozni. Brutyó Bertalan szorosan a háború (és béke) témakörénél maradva az enfant au tambour és a waltz avec Mathilda dallamára slammelt, majd újrázott egy marokkói kaland magyarnyelvű beszámolójával. Három díjjal tértünk haza: Tabi Ágoston első, Brutyó Bertalan második helyezést kapott a legidősebbek kategóriájában, a fiatalabbak közül én hozhattam a haza az első helyezést.
Boda Marion
10.f
