Iskolánkban minden franciás életében eljön egyszer a cserekapcsolat. Mi is iszonyatosan vártuk, majd’ úgy mint a Messiást.
Elérkezett a március és a másik fantasztikus franciás program után (FTLF), jöttek is hozzánk a franciák. Rendkívül jó fej csapatot kaptunk, nagyon jól választottak össze mindenkit. E márciusi itt létük után, nyugodt szívvel mehettünk ki a bagett világba. Ami a legdurvább, hogy repülővel mentünk osztálykirándulni, ez azért nem semmi. Aztán megérkeztünk Marseille-be, már a reptéren vártak minket a csere családjaink. A hétvégét a családoknál töltöttük Aix-En-Provence-ba, egyik nap pedig összebeszéltek a francia diákok hogy menjünk el együtt a tengerpartra. Rendkívül jót süttettük magunkat, mintha nem lenne holnap. De… eljött a hétfő, kíváncsian és rendkívül izgatottan vártuk az iskolát. Fogadtak minket az ottani tanárok s igazgatójuk, majd mehettünk órára, utána pedig várost nézni. Gyönyörű szép volt, kicsit irigy vagyok, hogy ők mindennap ezt láthatják.
Mint már említettem jó kis csapatunk volt, így volt, hogy elvittek minket bowlingozni vagy kajálni egyet szóval csupa öröm és kacagás volt. Minden napunk tele volt jobbnál jobb programokkal, nekem egyértelműen a kedvencem, itt a nyár hajnalán, a hajóút volt. Annyira szép panoráma tárult a szemünk elé…. Ráadásul időnk is volt kiélvezni, nem volt semmiféle rohanás. A hajóút után még volt lehetőségünk körülnézni Marseille aprócska piacán is. Ilyen piros dinnyét én még nem láttam, igaz a mondás, néha a szomszéd fűje tényleg zöldebb. Másnap mentünk Avignonba megnéztük a híres avignoni hidat, a pápai palotát, egy múzeumot, ahol még Botticellit is láthattunk. Meglátogattuk Camp des Millet, az egykori második világháborús internáló- és deportálótábort, amely ma látogatható emlékhelyként és múzeumként működik. A hetünket pedig a Fondation Vasarelyben zártuk, egy kreatív előadással, a fiúk pedig hatalmas focimeccset játszottak a franciákkal, akik csapatába egy rövid időre Pierre Vasarely is beállt.
Boda Marion
10.f
