Az aix-en-provence-i cserekapcsolat után közvetlenül, tizenkét diákra egy újabb kaland várt. Három 9. f osztályos tanuló csatlakozott a 10. f osztály kilenc tanulójához Arles-ban, ahol a két kísérő tanárukkal Lukács Laura és Pénzeli Gabriella tanárnőkkel egy napot töltöttek együtt, és felkészültek az utána következő esemény dús Marseille-i hetükre.
A nulladik napot Arles-ban töltöttük, ahol megnézhettünk egy francia piacot és átélhettük a vásár adta különleges hangulatot, ami számomra sokkal másabb volt, mint Magyarországon, hiszen itt nem a vásárfia nézett vissza a pultokról, hanem különböző halak, olívabogyók és érdekesebbnél érdekesebb kincsek. A hangulatot igazán csak az koronázta meg, hogy egy régi körhinta alatt ülve ebédeltünk közösen a vásárból vett ételekből. Egy kisebb sziesztát követően meglátogattuk a Saint-Trophime bazilikát, aminek a kapujáról órákat tudtunk volna beszélgetni. Miután rendesen bejártuk a bazilikát, nem állt meg a nap: meglátogattuk Vincent Van Gogh arles-i festményeinek helyszínét, a napunkat pedig egy Rhône folyó melletti vacsorával zártuk.
A következő napon korán érkeztünk Marseillebe, hogy a családi napot minelélőbb elkezdhessük. Ezen a napon csereintézményünk, az Ecole de Provence diákjai fogadtak: mindenki maga választott programot a magyar cserediákjának. Voltak, akik lebicikliztek a Régi kikötőbe és felfedezték a várost, voltak, akik megnéztek egy francia filmet és olyanok is, akik jégkorcsolyázni mentek a nyári melegeben. Ez a nap nagyon gyorsan eltelt, de mindenki jókedvét megalapozta az elkövetkező napokra.
A hétfői napot, mint minden diák, mi is az iskolában kezdtünk, amit egy reggeli és egy körbevezetés után magunk mögött is hagytunk, mivel meglátogattuk Marseille nagy múzeumát, a Mucem-et, ahol több kiállítást néztünk meg. A délután folyamán hajóra szálltunk és egy kis szigeten (az Ile Ratonneau) kötöttünk ki, amely természetvédelmi terület. Itt bemehettünk a tengerbe és felfedezhettük a szigetet, annak állat és növényvilágát. A napunkat a cserediákjaink ismét emlékezetessé tették, ugyanis a közös programok után elmentünk Marseille egyik legszínesebb negyedébe, ahol különböző pékségek és meglepetésekkel teli boltok között sétálva hosszasan beszélgettünk, magunkba szívva a francia életérzést.
A keddi napot szintén az iskolában kezdtük és betekinthettünk különböző tanórákra. A nap elején alsóbb évesek óráira néztünk be és egy rövidebb beszélgetést követően előadtunk különböző magyar népdalokat. Az óralátogatások után megnéztünk egy gimnáziumi tanórát, ami két óra hosszú volt. Az órák elején sokunkat kérdeztek Magyarországról, így lehetőségünkben ált beszélni az osztályok előtt a magyar kultúráról és a történelmünkről. Az órák után következett az ebéd, amit az iskola udvarán ettünk meg, miközben megbeszéltük a tapasztalatainkat a francia tanórákról. Ebéd után ellátogattunk a Panier-negyedbe, ahol egy vezetett túrán vettünk részt a színes grafitik között. Itt az ihletgyűjtésen volt a hangsúly a különböző kreatív csoportfeladatok mellett. A grafiti túra után, a nap utolsó programja a Centre de la Vielle Chartié-ban volt, ahol egy egyiptomi kiállítást néztünk meg, ami igazán érdekes volt Lukács Laura tanárnő vezetésének köszönhetően.
Az utolsó közös napunkon, szerdán, plakátokat készítettünk a zaklatás/bullying ellen az iskola könyvtárában, felhasználva az előző napi emlékeinket a grafititúráról. Ez a feladat volt a csereprogram egyik legfontosabb eleme, hiszen azért jött létre a cserekapcsolat, hogy a zaklatás ellen közösen lépjünk fel. Ezután feltúráztunk a Notre-Dame de la Garde-ba és az épület lába alatt ettük meg az ebédünket. Majd beérve az épületbe, egy francia diákok által vezetett látogatáson vettünk részt, amit a hegy tetején fújó nagy szél sem ronthatott el. Az vacsora előtt még egyszer utoljára közösen bejártuk a várost. A napot végül a tengerparton zártuk, ahol a naplementét nézve egy pizza partit csaptunk.
A csütörtöki nap volt az utolsó teljes napunk Marseilleben. A nap egy szomorú búcsúval indult a tranzitszállásunk előtt, amit nagyon gyorsan el is hagytunk, mivel elmentünk egy ünnepi misére a közeli domonkos templomba. A mise után megtekintettük Simone Weil francia filozófus újtestamentumát (amibe a saját jegyzeteket írt), amit a kolostor könyvtára őriz, amit úgyszintén meglátogathattunk. Ez az élmény mindegyikünkre nagy hatással volt. Ezután a Mucem melletti sétányon vacsoráztunk közösen a festői látványt nézve.
Tóth-Pankaczi Luca Zsófia
10.f
