Iskolánk két 12.c osztályos, biológia-kémia tagozatos tanulója idén igazán komoly biológia versenyeredményeket tudhat magáénak: Gasz Márton az OKTV-n 6. helyezést ért el, és szintén 6. lett az IBOHUN biológia diákolimpiai válogatóversenyen, valamint 2. a Baranya Megyei Biológiaversenyen, amelyen Jámbor Soma idén második alkalommal végzett az első helyen. Soma a szalagavatón a Clarissima díjat, Marci a Leőwey Aranymedál díját vehette át.
A versenyzők Németh Tamás tanár úr kérdéseire válaszoltak.
Mi motivált titeket arra, hogy komolyabban foglalkozzatok a biológiával? Volt egy konkrét pillanat, egy cél, vagy inkább egy folyamat eredménye?
Marci: „Engem mindig érdekelt a biológia valamilyen szinten, de igazán a középiskola alatt, szépen lassan fogott meg az órákon. A motiváció nekem teljesen az érdeklődésből fakad. Szeretnék megtudni minél többet a tudományról és kipróbálni magamat.”
Soma: „Ezt egy hosszabb folyamat eredményeként éltem meg, már kiskoromban megszerettem a természettudományokat, általános iskolában is természettudományos osztályba jártam, majd a gimnáziumi felvételi környékén döntöttem el véglegesen, hogy a biosszal és a kémiával szeretnék továbbtanulni, komolyabban foglalkozni.”
Hogyan készültök egy verseny előtt? Miben különbözik ez a „normál” tanulástól?
Soma: „Versenyek előtt mindig inkább a még esetleg nem tanult tananyagot szoktam átnézni (például, amikor 11. osztályosként 12-eseknek is szóló versenyre készültem), ha időm engedi, akkor esetleg átnézegetem a régebbi, vagy nehezebb tanultakat is. Viszont az a legfontosabb nekem, hogy jól ki tudjam magamat aludni a verseny előtt.”
Marci: „A készülés legfontosabb lépése nekem mindenképp az órán szerzett tudás, ezen kívül kiegészítésként plusz dolgok is hozzá jönnek, de ezeknél sokkal fontosabb a gyakorlás, mind az elméleti, mind a gyakorlati feladatokra. Ezekből kifolyólag „tradícionális” tanulás ritkábban része a verseny- felkészülésnek, így ez a fajta ismeretszerzés véleményem szerint sokkal hasznosabb is, mint amit az oktatási rendszer egyébként elvár tőlünk.”
Melyik eredményetekre vagytok a legbüszkébbek, és miért pont arra?
Soma: „Az összes egyaránt fontos. Minden versenyt a lehető legjobb tudásom szerint írtam meg, ezért azt mondanám, hogy inkább erre vagyok büszke. Ha muszáj lenne mondani versenyeredményt, akkor a két POK-os bioszversenyen elért első helyezésemet mondanám.”
Marci: „Nekem itt határozottan az OKTV eredmények azok, amikre a legbüszkébb vagyok – kifejezetten a legutóbbi – hiszen ezek talán a legismertebb versenyek, illetve itt vannak versenytársak a legnagyobb számban. Azt is fontos megemlíteni, hogy maga a verseny és a feladatok is kifejezetten élvezhetők az OKTV-ken, ami hozzájárul a megítélésemhez.”
Volt olyan kudarc vagy nehézség, ami különösen meghatározó számotokra? Mit tanultatok belőle?
Marci: „Voltak olyan alkalmak, amikor nem olyan eredményt értem el, amilyet szerettem volna, esetleg nem jutottam tovább (talán a tavalyi tanévi kémia OKTV a legfontosabb itt). Azonban alapvetően ezek mind versenyek, nincs tétjük vagy nagyobb súlyuk, emiatt könnyebb ezeken továbblépni ilyenkor. Amit a legjobban megtanultam, talán az, hogy a célzott gyakorlás és tanulás mindig megéri, és meghozza az eredményt.
Soma: „Versenyek végett soha nem csalódtam, mert az összeset gyakorlásnak fogtam föl. Úgy álltam hozzájuk, hogy ha továbbjutok örülök, ha nem, akkor pedig ismételtem, tanultam egyet. Úgy gondolom, hogy a saját tudásomat ilyetén módon jól fel tudtam mérni, így nagyon hasznosak voltak a versenyek.”
Hogyan tudjátok összeegyeztetni a tanulást és az egyéb elfoglaltságokat (pl. sport, egyéb tantárgyak, szakkörök, „az élet”)? Mi a kulcsa az időbeosztásotoknak?
Soma: „Őszintén szólva meglehetősen kaotikusak szoktak lenni néha a napjaim, mert versenyszerűen vízilabdázok, ami egész sok edzést követel, de az edzőim szerencsére megértőek, ezért sohasem jelentett feltétlen gondot, ha edzésekről tanulás miatt elkéretőztem, habár ezt azért amennyire lehetett, próbáltam elkerülni. A fennmaradó szabadidőmben tanultam mindig, de figyelve arra, hogy megmaradjon a pihenés és a tanulás egyensúlya, mert kimerülten szerintem semmi értelme tanulni.”
Marci: „Szerintem a legjobb fontossági sorrend alapján választani, hogy mire mikor ér rá az ember, és úgy beosztani a napokat. Ezzel együtt képesnek kell lenni néha feláldozni a kevésbé fontos programokat. Számomra amit nehezebb beosztani, az igazából nem is a tanulás, hanem a sok extra, iskolán kívüli program.”
Hogyan képzelitek el a jövőtöket: maradtok a biológia és a kémia területén, vagy más irányban is nyitottak vagytok?
Marci: „Jelenleg az orvosi irányon gondolkozom, azon belül is inkább kutatás, szóval igen, maradnék a biosz-kémiához közel. Igazából ez az, ami a legjobban érdekel, így főleg ebben az irányban gondolkodtam a jövőmről.”
Soma: „Igen, én bioszos-kémiás területen szeretnék továbbtanulni. Az első helyen a PTE Általános Orvostudományi Karát jelöltem meg.”
Mi az élet értelme?
Soma: „Úgy gondolom, hogy az életben a legfontosabb a jó szociális kapcsolatok kialakítása és fenntartása, olyan emberekkel, akikre mindig tudsz számítani.”
Marci: „42. 😊Viccet félretéve, nem hinném, hogy ennyi idősen jó választ tudnék adni erre a kérdésre, de számomra ami fontos és az “élet értelmének” mondanám, az a boldogság, kíváncsiság, új dolgok felfedezése, tanulása.”
